Évszázadokkal ezelőtt első királyunk, István vérrel és erőszakkal a keresztény Európához kötötte a magyarokat. Utódai több-kevesebb sikerrel ezen a megkezdett úton tartották a vonakodó, ősi szokásait sokáig őrző népet. Az Ázsiából érkező hódítók azonban hamar térdre kényszerítették az országot. A magyarok idővel beletörődtek, hogy valójában nem urai sorsuknak. A tatár, török, osztrák, orosz érdekszférában élve megtanultak kibekkelni, alámerülni, átvészelni, túlélni. Nem kezdeményezni, hanem sodródni.

A pénecolás népszokása nem kötődik naptári naphoz. Nincs szüksége különleges eszközökre, vagy viseletre. Bárhol megfigyelhető, ahol magyarok csoportban előfordulnak.

A pénecolás menete egyszerű, mégis mágikus. Körülbelül így zajlik:
Egyikük váratlanul megszólal, és elmeséli valamilyen új elgondolását. A többi magyar gondolkodás nélkül elkezdi ezt az ötletet becsmérelni, nagyjából ezekkel a szavakkal:

• Á, ez úgysem fog sikerülni!
• Bele se kezdjél!
• Képtelenség!
• Erre semmi szükség nincs!
• Ez teljesen lehetetlen!
• Ezt így nem lehet megcsinálni!
• Magyarországon ezzel senki sem foglalkozik!
• Ehhez nincs elég pénzed!
• Ezt senki nem fogja megvenni!
• Erre senki nem fog szavazni!
• Ezt te nem tudod megcsinálni!
• Ez így butaság!
• Hát hogy gondoltad ezt?
• El tudod te ezt képzelni?
• Miért nem jó neked, ami van?

A pénecolás különösen a kiélezett pszichológiai szituációkban virulens: amikor alig néhány támogató jó szó elég lenne a sikerhez. A népszokás sajnos megakadályozza, hogy ilyen jó szó elhangozzék.

A pénecolás fennmaradása a digitális korban is biztosított, elég néhány olyan weboldalt megnézni, ahol kommentfelület van.

Minden magyaroknak további pénecolást (á, ez úgysem fog sikerülni!) kíván a továbbiakban is a sarnyai pont hu szerkesztősége!