Hol a hagyma íze?

A hét híre szűkebb pátriámban mindenképpen a világ egyik vezető ízgyártójának makói beruházása volt. A svájci cég közel 40 milliárd forintból 300 új munkahelyet jelentő üzemet épít a Maros-parti városban.

A Givaudan ízig-vérig a fogyasztói társadalom gyermeke. A barack, a körte, a dinnye, a szeder, a bab, a krumpli és a vöröshagyma ízét és illatát hozza létre akkor is, amikor ezek a növények még / már nem teremnek. Mert a fogyasztó az év 365 napján akar mindig tökéletes ízeket. A dinnyés rágógumi, a gyümölcsjoghurt, a szalonnás csipsz elfogyasztása után a természet valódi ízei valahogy fakónak, hamisnak tűnnek. A tökéletességre legtöbbször nem a természet, csak a szerves kémia képes.

A naiv kérdés az volt a városban, szüksége lesz-e beszállítókra a cégnek. De a vöröshagyma íze nem a vöröshagymában van. Hanem a kőolajban és más olyan szerves anyagokban, amelyek bármikor rendelkezésre állnak. Az idealizmus neves tétele, hogy az alma íze a gyümölcs és az észlelő találkozásánál van, így módosul: az íz az észlelő és a vegyi anyagok találkozásánál jön létre. Ráadásul az idealizmus téved is: ma már tudjuk, a vöröshagyma íze leírható egzakt képletekkel.

Ezeket az ízeket nem parasztemberek munkája, hanem köpenyes mérnökök tudása teremti meg. Nem termőföld és víz, hanem lombik és pipetta.

A kisvárosban természetesen nagy az öröm. Háromszáz munkahely olyan csoda errefelé, amely nem tűri a kételyt. A mesterséges ízek és a daganatos megbetegedések közötti összefüggés bizonyíthatatlan. Teória, amellyel szemben 300 munkavállaló biztos jövedelme sokkal kézzelfoghatóbb. Jogos a kérdés itt: bűnös-e a tőr, amellyel gyilkosságot követnek el?

More comments here