Jézus belépett a hatalmas üzletbe, majd határozott léptekkel elindult a laptopok felé. Egy igazán kiváló masina állt itt közszemlére téve, teljesen felszerelve a polcsorok végén. Jézus türelmesen kivárta, míg a kamaszok vihogva végeztek, aztán közelebb lépett a géphez. Kezét lassan fölétartotta. A böngésző elindult, a weblapok pedig sosem látott sebességgel kezdték váltani egymást.

Megváltoztatta a New York Times, a The Washington Post, a Time magazin, a Playboy, a Rolling Stones, a BBC, a Spiegel, a Le Monde, a Corrientes és az El País címlapját. Eljöttem, ahogy ígértem – írta, a szöveg mellé pedig a betlehemi jászol képét szerkesztette. Beregisztrált a Facebookra és a Twitterre (kövess – írta első nyilvános üzeneteként, és a bit.ly segítségével mellékelte a médiumok címlapját). Blogot indított a blogger.comon, ahová a hegyi beszédet tette fel első bejegyzésként. A Youtube-on saját videócsatornát indított, ahová a Krisztus utolsó megkísértése című film részleteit töltötte fel sorra különböző világnyelveken. Denial of service támadást indított a Vatikán és valamennyi nagyobb keresztény egyház honlapja ellen. Ezek hamarosan elérhetetlenné is váltak.
A rendszergazdák persze hamarosan nyomára bukkantak, így aztán hatósági személyek és egyszerű civil érdeklődők vették körül az áruházat. Jézus bent hirtelen felnézett, majd lehajtotta a laptop tetejét. Arcán sokáig készülődött, de végül nem született meg a mosoly. Az emberek körülötte fásult arccal lökdösődtek a karácsonyi tömegben, az utolsó pillanatig keresték a megfelelő ajándékot. – Hát rám senki nem gondol? – kiáltott fel Jézus, és hangja váratlanul betöltötte a hatalmas csarnokot. – Nekem van születésnapom – tette hozzá csendesebben. – Menjen haza, jóember! – tette vállára a kezét a biztonsági őr. – Minden rendben lesz.
Jézus egykedvűen indult kifelé az áruházból, a tömeg kettévált előtte. Átlépdelt a kordonokon, a keresztben álló rendőrautókon, át a feszülettel elébe álló katolikus papon. Utoljára még legyintett egyet, némileg lemondóan.