– Á, jó napot, jó napot! Jöjjenek be, aranyoskám ad maguknak kávét, addig én elmegyek pössenteni.

A hatalmas ember egyenként kezelt az öltönyös férfiakkal, majd kilépett a várakozásra tervezett irodából. A két fiatalember egymásra nézett, majd beléptek a főnök szobájába. Az még váróteremnél is hatalmasabb volt, középen egy ódon asztal és egy kényelmes szék. A háta mögött egy szekrényen mindenféle különös ereklyék sorakoztak. Kicsit oldalt, az ablak előtt egy körasztal állt, székekkel körülvéve. Ide ült le végül a két öltönyös férfi. Előhúzták keskeny és hangtalan laptopjaikat.

– Kávét, kólát, kapucsínót? – kérdezte az aranyoskámnak nevezett, egyébként fiatal anyukának tűnő hölgy.
– Köszönjük, egy ásványvíz jól esne – felelte az egyikük. A nő kiment. Helyette a főnök, ez a testes, idősödő, dinamikus és határozott férfi jött vissza.
– No, akkor… mi is a téma?
A két férfi egyszerre nézett fel a laptopjából. – Ön – felelte az egyik.
– Micsoda? – csodálkozott el a főnök. – Aranyoskám, hozzad be a naptáromat! Most!

A nő egy tálcával tért vissza, amelyen jól hallhatóan csörögtek az edények. Egy kávé és két pohár ásványvíz volt rajta. Hóna alatt a határidőnaplót szorította. Letette a kávét a főnök elé, majd a két vizet. Végül kinyitotta a naplót, és a főnök felé fordította. Az feltette a szemüvegét, és belenézett. – Aha. Aha. – bólogatott. – Aranyoskám, szólj Andrásnak, hogy jöjjön be.

A nő rugóra járó izmai megfeszültek, felpattant és kiment. Néhány perc múlva visszatért, mögötte egy középkorú férfi állt. A rémület akaratlanul is kiült az arcára. Nem tudta, mit akarhat a főnök most.

– No, András, itt vannak azok a tanácsadók. Márkaépítés, vagy mi a rosseb.

A férfi megkönnyebbült kicsit, de a feszültség egy része azért benne maradt. Óvatosan leült.

– Öööö… arra gondoltunk… – szólalt meg, – és az igazgató úr is egyetértett, hogy… öööö…, szükség lenne, … ööö, a modern kihívások miatt elsősorban…, nem mintha bármi baj lenne, csak, …ööööö…, az új világ okán. Öööö… szóval, igazgató úr kíváncsi, tudnának-e segíteni, hogy meggyőzőbb és elfogadhatóbb legyen a… öööö, a partnerek körében.

A fiatal férfiak egyike bólintott. – Rendben, mi ezért vagyunk itt. Igazgató úr, megkérhetnénk néhány egyszerűbb feladatra most?

– Természetesen. Kérjenek – mondta a férfi kegyesen, és hátradőlt a széken. Karját a háta mögött lóbálta, figyelme máshol járt már.

– Összefoglalná néhány mondatban, ahogy egy tévényilatkozatban tenné, cége legutóbbi fontos fejlesztését vagy eseményét?

– No… Persze… Szóval… Kedves nézők, azért vagyunk itt, hogy bemutassam vállalatunk egyik kiváló termékét. Hosszú út vezetett idáig, míg ma bemutatásra kerülhet a nagyvilágnak is ez a páratlan eredmény, amely az összefogás és a partnerség látványos előnyeit is kihasználva létesült. Míg a konkurencia a babérjain ül, addig vállalatunk mindent elkövetett a fogyasztók elégedettsége érdekében. Tehát…

– Köszönöm, igazgató úr. Engedje meg, hogy elmondjam: az eltelt negyven másodperc alatt semmit sem tudtunk meg a termékről. A mondatai sajnos kevéssé érthetőek, körmönfontak és bonyolultak. Van egyébként szóvivője a cégnek?

Az Andrásnak nevezett férfi szólalt meg, alig titkolt felháborodással a hangjában.

– Cégünk szóvivője, öööö…, csakis igazgató úr! Minden stratégiailag fontos kérdésben csak ő áll …öööö, a sajtó rendelkezésére.

– Az, hogy rendelkezésre áll, mit jelent? – csapott le a másik férfi.

– Vissza szoktuk… ööö, hívni a sajtó munkatársait.

– Mikor?

– Öööö… másnap, legkésőbb harmadnap.

– Örüljenek csak azok, hogy adunk témát, nem? – reccsent közbe a főnök. – No, de ne cigánykodjunk itt egymással. Vállalják a megbízást?

A két férfi újra egymásra nézett, kicsit hosszabban. – A cigánykodás kifejezés kevéssé korrekt – szólalt meg az eddig csöndesebb. A főnök mintha most zavarba jött volna, de ez csak egy pillanatig tartott.

– Mifelénk ezt így mondják. Nincs ebben semmi rossz él. Mi itt nem zsidózunk, skótok, ugye, meg nincsenek, mifelénk cigánykodásnak nevezik ezt. Ne értsék félre.

– Hagyjuk – mondta mosolyogva a fiatalember. – Nézze, őszinte leszek magához. Ön a hatalomtól megittasult, agresszív, a beosztottjait lekezelő és félelemben tartó vezető, aki nem enged ki a kezéből semmilyen döntést, és magánál tartja a közlések előjogát, ugyanakkor elfoglaltságai miatt képtelen a sajtót kiszolgálni. Gyökeres változtatásokra van szükség.

A férfi arca elvörösödött

– Amíg én vagyok az első ember, ezeknek a dolgoknak így kell menniük. Nem tűröm, hogy ilyen nyikhajok belepofázzanak ebbe!

A két férfi szinte egyszerre csukta le a laptopját. Felálltak. A csöndesebb empatikus mozdulattal tette kezét az Andrásnak hívott férfi vállára.

– Sok erőt kívánok magának, uram – mondta, miközben kiment a helyiségből. Most vették észre csak, hogy egyik férfi sem ivott bele az ásványvizébe.