Narancsdzseki

elegáns, merev, skatulya, férfiöltöny,

Vendégünk a látogatás egész ideje alatt feloldhatatlanul merev volt. Inge, nyakkendője minden napszakban tökéletes, öltönyén soha nem volt oda nem illő ránc. Nem kért kávét vagy teát, csakis buborékmentes vizet. Sűrűn rágyújtó vezetőink kezdetben engedélyt kértek volna tőle a dohányzásra, de metsző tekintete nyomán inkább kimenekültek ajtón, sőt nem ritkán az épületen kívül füstölni. Hosszú perceket volt képes beszélni a borokról, de egyetlen alkalommal sem ivott belőlük. Sörrel kínálni sem mertük.

Kíváncsiak voltunk, milyen lehet egy emberi pillanata. De nem adott rá lehetőséget, hogy megfigyeljük. Mint egy gép, mereven tárgyalt, nem segített eligazodni rajta egyetlen gesztusa sem. Egészen a koncertig.

Kedvezni akartunk neki, amikor az együttest a tömegtől elválasztó kordonon belül, egy kényelmes fotelben kínáltuk neki az élményt. Így a legközelebb lehetett az ünnepelt sztárokhoz. Egy narancsszínű esőkabátot tettünk rá, és cégünk vezetőire, hogy mindig szemmel tarthassuk őket. Keresztbe tette térdén a lábát, ujjaival állát simogatta, miközben figyelte a produkciót.

A tömeg őrjöngve ünnepelte a zenészeket. A legelszántabbak felmásztak a kordonra, így próbáltak még közelebb jutni kedvenceikhez. Egy férfi szájából kiesett a cigaretta. Az izzó parázs vendégünk dzsekijére esett. A műanyag fortyogva olvadni kezdett.

Vendégünk hirtelen felpattant – letépve magáról a kabátot a színpad felé rohant. Egyetlen ugrással akart feljutni a színpadra. Nem sikerült volna, ha a zenészek nem veszik észre, és nem húzzák fel.

Ott állt az énekes mellett, aki barátságosan átölelte a vállát. Minden bizonnyal felismerte vendégünket, aki az ország legjelentősebb döntéshozóinak egyike volt. Elé tartotta a mikrofont, a többiek pedig a legismertebb sláger taktusait kezdték játszani.

Vendégünk énekelni kezdett, különös, szinte földöntúli üveghangon. Az énekes egy darabig hallgatta, mosolygott, majd határozottan meglökte az alkalmi előadót. Ő ettől a mozdulattól akaratlanul is előrébb lépett, majd bocsánatkérő mosollyal zuhant alá az emeletnyi mélységbe. Csak a kórházban tért magához.

Vendégünk a látogatás egész ideje alatt feloldhatatlanul merev volt. Inge, nyakkendője minden napszakban tökéletes, öltönyén soha nem volt oda nem illő ránc. Nem kért kávét vagy teát, csakis buborékmentes vizet. Sűrűn rágyújtó vezetőink kezdetben engedélyt kértek volna tőle a dohányzásra, de metsző tekintete nyomán inkább kimenekültek ajtón, sőt nem ritkán az épületen kívül füstölni. Hosszú perceket volt képes beszélni a borokról, de egyetlen alkalommal sem ivott belőlük. Sörrel kínálni sem mertük.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...