Digitális nirvána

nirvána, közösség, folyó, vándor, digitális,

Sokan azt mondják, lusta semmittevő vagyok; valójában ez felemészti az összes időm. Újabban alig alszom négy-öt óránál többet. Általában hat óra felé lépek be. Először megnézem a születésnaposokat, gratulálok nekik. Átfutom a késő éjszakai, hajnali bejegyzéseket. Ezek leginkább külföldiek, ők hozzák a legfrissebb híreket a világból.

Innen, vagy máshonnan, én is frissítem a magam státuszát, aztán az oldalakat, amelyeket én kezelek, jó reggelt kívánok követőimnek. Ilyenkor, 7 és fél 9 között szívósan keresem azokat az új csoportokat, oldalakat, eseményeket, ahol bárminemű aktivitást várnak el tőlem. Csatlakozom, egyetértek, megígérem, hogy ott leszek, virtuálisan adakozom, tömeget alkotok.

Valójában, fizikailag több mint egy éve csak a sarki boltig megyek, meg vissza: ennyit látok a kézzel fogható világból. Egy nyílt wifit használok, ezt a telefonom is látja, így hajnali egyig, kettőig folyamatosan online vagyok. Nincsenek körülöttem emberek. Egy sem. Egyedül élek, az egyedüllét teljességében, de sosem voltam magányos.

Én figyelem az embereket a hálón. Amit megosztanak magukról. Gondolataikat, tetteiket, érzéseiket. Olyan, mint az üvegfalra épült hangyaboly: mindig él, mindig mozog, mindig történik valami érdekes. Ha eszembe jut valami, megírom, rögzítem. És persze magam is megosztom.

Itt nincs szünet. Örökös moraj, sistergés van, státuszüzenetek, alkalmazások, fényképek váltják egymást sorra. A legjobban azt szeretem, amikor távoli tájak távoli emberei beszélnek. Megnézem a képeiket, a feltöltött videóikat. Mintha magam is ott lennék. A szemükkel látok, a fülükkel hallok. A tíz négyzetméterre, ahol én élek, belép az egész világ.

Így telik az idő, amíg olvasok, amíg a képeket nézem, amíg valaki más életét élem rendre.

Ha a mindent, a teljességet akarjuk fokozással kifejezni, amit létrehozunk, egyre inkább hasonlít a semmihez. Aki mindenütt van, az sehol sincs. Aki mindent megélt, az már nem is létezik.

Aki csak egy közösség életét éli, az belesimul a létbe, elveszti mindazt, amit egyénnek hívnak, szép lassan elfelejti, hol a határ én és nemén között. Ez a digitális nirvána, a semmi apoteózisa.

Engem senki, semmi nem tart már az irányítása alatt. Önmagamat sem befolyásolom, és nincs senki, aki megmondaná, mit tegyek. Nincs kérdés, nincs felelet, nincs hazugság sem. Csak a virtuális közösség létezik, emberek laza kapcsolata. Néha összesodródunk, aztán újra elválunk. Ez az örökös, dinamikus változás. Mint Hérakleitosz örökké tovafutó folyója, de nincs már vándor itt, hogy belelépjen. A folyó lett a vándor.

Meglehet, megrémülsz, amikor ezt olvasod. Talán azt gondolod, félelmetes elveszíteni a kontrollt. Kérlek, ne aggódj: én téged is követlek. 

Sokan azt mondják, lusta semmittevő vagyok; valójában ez felemészti az összes időm. Újabban alig alszom négy-öt óránál többet. Általában hat óra felé lépek be. Először megnézem a születésnaposokat, gratulálok nekik. Átfutom a késő éjszakai, hajnali bejegyzéseket. Ezek leginkább külföldiek, ők hozzák a legfrissebb híreket a világból.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...