Tiszteletet a magyaroknak

Tiszteletet a magyaroknak?

Andrzej, a jasłoi képviselő-testület hatvanas éveiben járó elnöke például az első perctől tisztel. Emlékeiben amúgy is egy szeretnivaló Magyarország él. Sokat beszélt hozzám, sajnos, nem tudom, mit. Nem értünk egymás nyelvén a ‘kérem’, a ‘köszönöm’ és az ‘egészségünkre’ szavakon kívül semmit. Amikor kettesben maradtunk, kezemmel a képzeletbeli felespoharat fogtam, és mutattam, hogy tudok egy jó programot. Kölcsönös tiszteletünket pálinkákkal és vodkákkal mélyítettük minden alkalommal, amikor Jasłoban, vagy Makón találkoztunk. Szavak nélkül.

Wiola Pal, aki lengyelül köszönt fel a születésnapomon a Facebookon, Radomsko alpolgármestere. Itt sincs közös nyelv, amelyet szót válthatnák, de tudom, egy életre megjegyezte, hogy kapatosan egy kiadós szerb jó reggellel búcsúztam el tőle (dobro jutro…). Kedvenc pillanata, amikor elszavalom neki lengyelül és magyarul, hogy van a két jó barát, aki együtt harcol, satöbbi. Örökzöld.

A „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” teljesen hatástalan, ha harmincöt alatti lengyeleknek mondod. Persze, tudják, miről van szó, emlékeznek, hogy nagymama zoknit vitt a budapesti piacra minden hajnalban, és a magyarok akkor is kaptak vodkát Zakopaneban, amikor a lengyelek hosszú sorban álltak érte.

De ennél több nincs ebben. Elmúlt. A határok nyitottak, és ma már mindenki együtt harcol, együtt issza borát. Ha barátságot is kötünk lengyel fiatalokkal (mert sikerül így is, főleg, ha már van olyan nyelv, amelyen valóban tudunk szót váltani), az egyéni kvalitáson múlik. Hogy magyar vagy, teljesen sokadrangú. Ember vagy, tartasz valahová, tudsz kommunikálni, kíváncsi vagy a másikra. A többi fikció.

Én például tisztelem a lengyeleket. Sosem kértek erre. Nincsenek kint erről szóló plakátok. Nem üzenik ordítva, mint a viciné, hogy holnap nem lesz fűtés, és ha nincs ez a kurva rendszer, akkor ő voltaképpen egy méltóságos asszony.

Ezeken a történeteken keresztül mindössze csak annyit tudok hozzátenni Európához, hogy itthon, nekem mérhetetlenül fárasztó a focimeccsen szotyizó, vásárhelyi kistermelő jellegű úri középosztály proli ízléstelensége. Valahogy mindig kiütközik ez, amikor Európáról próbál érvényeset mondani a hazai elit.

Mert ezt sem Andrzej, sem Wiola, sem a többi lengyel barátom nem értené. És nekem nem tetszik az, amit nem tudok nekik elmondani. Nagyon kínos előttük leégni. Nem kívánnám senkinek.

Andrzej, a jasłoi képviselő-testület hatvanas éveiben járó elnöke például az első perctől tisztel. Emlékeiben amúgy is egy szeretnivaló Magyarország él. Sokat beszélt hozzám, sajnos, nem tudom, mit. Nem értünk egymás nyelvén a 'kérem', a 'köszönöm' és az 'egészségünkre' szavakon kívül semmit. Amikor kettesben maradtunk, kezemmel a képzeletbeli felespoharat fogtam, és mutattam, hogy tudok egy jó programot. Kölcsönös tiszteletünket pálinkákkal és vodkákkal mélyítettük minden alkalommal, amikor Jasłoban, vagy Makón találkoztunk. Szavak nélkül.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...