Szétszórom

Több mint tíz éve történt, hogy szeretett szerkesztőm odalépett hozzám a szerkesztőségben, és azt mondta, nem lesz ez így jó. Muszáj kitalálnom magamnak egy profilt, nem lehet mindenről írni, ami eszembe jut, és amit én érdekesnek találok. Az újságnak rovatai vannak, ezeknek pedig szakemberei, akik álmukból felébresztve is tudják a kottát. Nincs idő és pénz riportozni, hírt adni innen-onnan, ahonnan nem szokás és a többi.

Gondolkodtam, hogy legyek-e gazdasági, politikai, egészségügyi, bűnügyi, sport- vagy kulturális tudósító, de akkor úgy éreztem, e területek közül egyik sem érdekel elég mélyen. Figyelem a közéletet, de nem minden hoz lázba. Rengeteget olvasok, de nem bármit. Követem a sporthíreket, de nem fújom az adatokat tíz évre visszamenőleg. Próbálkozom írni (ezt lehet, hogy kár mondjuk), de ebben sem vagyok elég lelkes. A sorsom úgy alakult, hogy megváltam a szerkesztőségtől, és sosem derült ki, milyen területen lettem volna kikerülhetetlen (valószínűleg sehol).

Később az államigazgatásba kerültem, de onnan is kilógok, hiszen kreatív feladataim vannak. Időközben megismertem a designszakmákat, de ebben sem én vagyok a legjobb. Egy darabig szoftvereket tesztelgettem, letöltöttem, kipróbáltam, de ma már ez sem érint, kialakult azon programok köre, amelyeket belaktam és használok. Tudok weboldalt készíteni, de nem eléggé. Megismertem a SEO-t, de ebben sem vagyok elég okos. Egy kevés innen, egy kevés onnan, próbálkozássorozatok.

A blogom is, amelyet 2006-ban indítottam, néhány hónapig maradt egységes. Tettem egy kísérletet arra, hogy a közéleti reflexiókat különválasszam, ennyi sikerült is, de mindkét blog túl általános. Vegyesboltok, hol ez, hol az.

Hiányzik belőlem a kitartás, hogy egyetlen, speciális téma szakértője legyek. Hiányzik az erő, hogy egyetlen témára fókuszáljak. Alig indult el ez a weboldal, de máris van benne énblog, nyelvészkedés, elbeszélés, közösségi médiázgatás és politikai reflexió. Széttart, szétszóródik.

Néha csodálattal nézem, hogyan tud valaki kitalálni egy annyira koherens blogot, amelyben szinte bármiről beszélhet, mégis egynemű a tartalom. Ilyen például a Tévhitek blogja. De ugyanígy szerethető a Blogvilág, vagy Pécsi Ferenc blogja a HVG-n és így tovább.

Tudom, érzem, hogy illene fókuszálnom. De már diákként sem ment. A rajongva szeretett műveket alkotó szerzőm, Ottlik Géza sem érdekelt annyira, hogy eléggé elmélyedjek benne. El akartam olvasni tőle szinte mindent, de végül bizonyos elbeszéléseit nem ismertem meg, mert rosszak voltak, különösen a későbbi írások fényében. Nincs bennem érdeklődés filológiai szőrözés iránt, ahogy az sem hoz eléggé lázba, hogy megkeressem Ottlik előzményeit visszahaladva a felvilágosodásig. Ha megtettem volna, ezzel az olvasatom nyilván gazdagodna, és persze: ebből élni is lehet jól, rosszul, de közben úgy érezném, a világ fontos eseményei, ügyei, vívmányai elfutnak mellettem.

Pedig itt a kor, amikor már meg kell tudnia mondani az embernek, hogy mihez ért valójában, munkaadója, ügyfele, megbízója mire tudja használni. Azzal, hogy a világ iránt érdeklődő, technikai újdonságokra nyitott bölcsész, mire megy a munkaadó, az ügyfél és a világ?

Jó lenne valami választ találnom erre mihamarabb.

Több mint tíz éve történt, hogy szeretett szerkesztőm odalépett hozzám a szerkesztőségben, és azt mondta, nem lesz ez így jó. Muszáj kitalálnom magamnak egy profilt, nem lehet mindenről írni, ami eszembe jut, és amit én érdekesnek találok. Az újságnak rovatai vannak, ezeknek pedig szakemberei, akik álmukból felébresztve is tudják a kottát. Nincs idő és pénz riportozni, hírt adni innen-onnan, ahonnan nem szokás és a többi.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...