Macre váltottam

imacre váltottam

Tulajdonképpen nem most történt a váltás. Valójában hat évvel ezelőtt váltottam Macre egy ősöreg, rég kiszolgált pentiumos PC-ről. A kollégám vette Ebayen a Minit, amelyet aztán körbejártunk. Elképesztő dolgokat mutatott rajta (exposé, időjáráswidget, dock és társai). Döbbenetesen halk és kicsi volt. Végiggondoltam, és rájöttem, némi hitellel megtoldva magam is ki tudom fizetni ezt a gépet, sőt, a félgigás memóriamodult gigásra fogom benne cserélni. Egy csoda volt, amikor először elindítottam. Néhány hét alatt sikerült megszokni a különcségeit, nagyon szépen belaktam.

Több mint hat éve a legfontosabb munkaeszközöm a Mini. A technológia azóta ellépett mellőle alaposan, egyre kiforrottabbá vált az OSX, és a pécék is nagyot ugrottak előre. Barátom, aki egy erős PC-ről lépett vissza munkahelyén ilyen Macre, vért pisilt, hogy dolgozni tudjon rajta. Mert a Mini néhány év alatt türelemre tanított. Elfogadásra. Toleranciára. Hiszen a feladatot mindig szépen elvégezte, de megkérte a maga idejét.

Valamikor félidő táján megadta magát a belső merevlemeze és a Superdrive, amely benne volt. Állítólag típushiba. Addigra a file-okat átmentettem egy külső vinyóra, ahonnan a Tiger is hajlandó volt elindulni. A gép rendületlen működött, amikor évente egyszer lemezre volt szükségem, a család közös PC-jén használtam. A Mini sérülten is tökéletes volt kiadványszerkesztésre, sitebuildingre, design feladatokra és kreatív írásra is. Még böngészni sem volt rajta annyira bajos, a Flasht kiirtottam, Silverlight nem is volt, a többi meg rendben ment. Böngészőként Caminot és a fejlődésben megrekedt Safarit használtam. Chrome erre a gépre sosem volt.

A Mininek volt köszönhető, hogy nem nyűgözött le a Windows7 (amely pedig nagy előrelépés a Windows történetében). A Mininek volt az is köszönhető, hogy hat év után is el tudtam végezni a szokásos feladataimat – tény, hogy több időbe telt. De nem kellett a háttérben vírusszoftvert futtatni, nem lassította semmi, nem volt heti feladat karbantartani – csak működött.

Tegnap kapcsoltam be először az új gépem, az iMacet. A sebességkülönbség elsőre is lenyűgöző. De maga az operációs rendszer – első blikkre – a régi ismerős. Nyilván megint hetekre lesz szükség, hogy belakjam. Amivel – úgy érzem – gazdagabb vagyok, az a tolerancia és a türelem, amellyel a számítógépet kezelem. Ezen a gépen nem kell várni, a gondolat és a tett kéz a kézben jár.

Úgy számolom, újabb hatéves ciklus vár rám egy Apple termékkel. Lehet megint dolgozni.

Tulajdonképpen nem most történt a váltás. Valójában hat évvel ezelőtt váltottam Macre egy ősöreg, rég kiszolgált pentiumos PC-ről. A kollégám vette Ebayen a Minit, amelyet aztán körbejártunk. Elképesztő dolgokat mutatott rajta (exposé, időjáráswidget, dock és társai). Döbbenetesen halk és kicsi volt. Végiggondoltam, és rájöttem, némi hitellel megtoldva magam is ki tudom fizetni ezt a gépet, sőt, a félgigás memóriamodult gigásra fogom benne cserélni. Egy csoda volt, amikor először elindítottam. Néhány hét alatt sikerült megszokni a különcségeit, nagyon szépen belaktam.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...