Közel a tévéhez

roma, zene, cigány, dal, tévé

Szegeden, épp a Magyar Televízió helyi stúdiója mellett, egy kissé romos épületben lakik egy cigánycsalád. Nem csak a szűk família. Gondolom, mindig azok a rokonok is, akiknek itt van dolga. Élnek, esznek, isznak, veszekednek és kibékülnek – talán csak kicsit hangosabban, mint mások. Akárhányszor csak arra megyek, mindig zene szól náluk.

Ez persze mind nem érdekes. Az már talán igen, hogy a gyerekek, 10–12 éves purdék folyton gitárt nyüstölnek. Tanulnak zenélni. Esténként, amikor elmegyek az ablak előtt, néha egy érett női hang éneke szűrődik ki. Hol magyarul, hol cigányul dalol autentikus roma nótákat. Gyönyörű.

Az utóbbi időben nem nézek tévét, de emlékeim szerint nem nagyon szoktak ők így megjelenni a dobozban. Ma a cigányok a fizetett ostobák, akiken kereskedelmi showműsorokban röhögni és / vagy megbotránkozni lehet. Pedig a dal az övék, ezek a dalok is ők.

Persze tudom, a diszpó szűk, az idő kevés, pénz sem elég felfedezni mindent. Pedig milyen közel laknak a tévéhez.

Szegeden, épp a Magyar Televízió helyi stúdiója mellett, egy kissé romos épületben lakik egy cigánycsalád. Nem csak a szűk família. Gondolom, mindig azok a rokonok is, akiknek itt van dolga. Élnek, esznek, isznak, veszekednek és kibékülnek – talán csak kicsit hangosabban, mint mások. Akárhányszor csak arra megyek, mindig zene szól náluk.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...