Kedves Faktorházak! Nem én tartozom

Kedves Faktorházak! Nem én tartozom

Három éve, mindig nyáron utolér egy adósságkezelő cég. Sok hasonló elem van a férfi, akit keresnek, és az én életem között. Mivel online én könnyen utolérhető vagyok, a cégek megelégszenek a hasonlóságokkal, és nem keresik a különbségeket.

Frissítés újra: levelet kaptam december 7-én a cégtől. Az a jó, hogy elég ezt a posztot linkelni válaszként.

Újra tartozom

Frissítés: levelet kaptam szeptember 4-én a cégtől, íme:

Tisztelt Sarnyai Tibor!

Levelére reagálva tájékoztatjuk Önt, hogy a tibor@sarnyai.hu e-mail címre adminisztrációs hibából kifolyólag tévesen küldtük el hivatalos levelünket.
A hibáért szíves elnézését kérjük, az e-mail címet törölni fogjuk a rendszereinkből.

Tisztelettel

Dunacorp Faktorház Zrt.


A férfi, akit úgy hívnak, mint engem, idősebb, mint én. Én 1979-ben születtem, ő hamarabb. Ő is felsővárosi, mint egykor én, azonban nekem már egy móravárosi cím az állandó lakcímem, nem a korábbi Gyík utca, amely egyébként a keresett Becsei utcától sincs messze. Anyámat nem úgy hívják, mint a férfiét, és bár mindketten Makóra járunk dolgozni, ő egy darabig az itteni magánszférában, míg én ma is a köz szolgálatában dolgozom. Jelentős különbség, hogy ez a velem azonos nevű férfi csaknem kétmillió forinttal tartozik vagy a Citibanknak, vagy a Cib-nek (nem kizárt, hogy mindkettőnek), míg én az OTP-nek tartozom, és nincs elmaradásom. Többek között ezért sem távoztam külföldre, mint feltehetőleg a bankok velem megegyező nevű adósa.

A bank nyaranta, úgy tűnik, újra és újra eladja követelését egy lelkes behajtó cégnek, amely szinte azonnal megtalál engem. Pedig lyukra futnak. Ha jól számolom, már három cég képviselőjével volt alkalmam a közelmúltban csevegni.

Először 2010-ben folytattam mereven elutasító, így komikus beszélgetést egy takart számról telefonáló hölggyel, aki édesanyámat hívta (a SIM kártya az enyém volt, a telefonszám pedig nyilvános, viszont régóta ő használta az előfizetést). A következő alkalommal már perrel fenyegetett, ha nem árulom el, mikor születtem, de nekem ehhez nem volt kedvem. Anyám végül megunta a csörgést, és készséggel kiadta személyes adataimat, így tisztázódott, hogy nem én tartozom.

A következő évben a makói központi tanévnyitó alatt hívott fel egy másik cég szintén névtelen ügyintézője, aki eldarálta a férfi ismert adatait, majd kérdőre vont, én vagyok-e ez a férfi. Telefonon nem volt nehéz letagadni magam, annál is inkább, mert a néven kívül egyetlen adat sem stimmelt. Ti nem ezeket a robotokat keresitek.

Ma, a nyár végén, pontosan 11:50 perckor újabb fővárosi behajtó cég jelentkezett, amely tiszteletteljesen, de határozottan figyelmeztet, hogy a jogi út és a behajtás elkerülése végett vegyem fel velük a kapcsolatot közel kétmilliós tartozásom rendezése érdekében. Ebből 1,2 millió a tőke, 552 ezer a késedelmi kamat és 64 ezer a kezelési költség. Ha szükséges, szívesen küldenek csekket, de átutalással is rendezhető.

Végül is, nagyon kedvesek ezek a cégek. Kezdhetnék a tarkón lövéssel is, és elég lenne utána kérdezni.

Éppen ezért őszinte megbecsüléssel, különösen pedig a Citibank és a Cib Bank iránt érzett feltétlen tisztelettel jelentem ki, hogy nem én vagyok az a Sarnyai Tibor, aki közel kétmillió forinttal tartozik a Citibanknak vagy a Cib Banknak.

Bár első blikkre engem, a látszólagos adóst, könnyű elérni, emailcímem megszerezni, elhunyt édesanyám mobiltelefonszámát hívni, ennek ellenére, kedves faktorházak, a bank által nektek átadott meló mégsem annyira egyszerű, mint az elsőre látszott.

Ezt megszívtátok. Keressétek tovább azt, a velem azonos nevet viselő személyt, aki nektek tartozik.

Három éve, mindig nyáron utolér egy adósságkezelő cég. Sok hasonló elem van a férfi, akit keresnek, és az én életem között. Mivel online én könnyen utolérhető vagyok, a cégek megelégszenek a hasonlóságokkal, és nem keresik a különbségeket.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...