Gerinctorna

hozzáadott érték, vállalkozás, termék, ár, tőke,

Mindenki olcsón venne, és drágábban adna el. Ezt az alaptörvényt a piacon a kereslet-kínálat aránya befolyásolja még. Szakemberként persze azt is tudom, mennyi energia, idő, befektetés áll az elsajátított tudásom mögött, és mennyi munkaóra egy végül egyszerűen működő, tetszetős terméket létrehozni. Ezekből lehet szépen kikalkulálni, mi mennyit ér.

Az sem szabad, hogy megtévesszen, ha szívesen csinálok valamit. Attól függetlenül, hogy örömet szerez, még lehet valódi piaci értéke. A munka közbeni komfortérzet, az alkotás izgalma kiegészítő elem, bár egyike a legfontosabbaknak.

Vannak munkák, melyeket szinte bárki el tud végezni. Aztán vannak olyanok, amelyekhez különleges lelkület kell (ápoló, tanító például). Vannak munkák, amelyeket csak az tud elvégezni, aki ért hozzá. Ebből van talán a legtöbb. Egy jogász alsó hangon öt évig tanul. Az orvosnak egy évtized is kevés lehet. Munkájuk értéke mögött nemcsak az aktuális munkaórák állnak tehát, hanem az évek hosszú sora alatt megszerzett tudás ára is.

Ha veszek egy olcsó cipőt, nem gondolom, hogy évekig használni fogom. De egy bizonyos ár fölött már joggal számítok arra, hogy a lábbeli hosszan kiszolgál majd. Ez a pofonegyszerű analógia szinte minden termékre igaz. Az olcsóság mindig kínos szintre inflálja mindazt a tudást, hozzáértést (bizonyos helyeken: tehetséget), amellyel rendelkezem.

Vannak kényszerhelyzetek az üzleti életben, ez is tény. Ha éppen nincs miből csekket fizetni, minden elvállalt munka életmentő lehet. Ha kell a forint, és a megrendelő csak az olcsó árat hajlandó megfizetni, kemény dilemma elé kerülök. A munka nagyon kell, de a megszerzett pénz piszkos, mert elértéktelenít. Aprópénzre váltott tudás, tartja a mondás. Döntéshelyzet, hogy a (remélhetőleg átmeneti) pénztelenséget választom a szakmai reputáció megőrzése mellé, vagy feladom tartásomat a napi betevőért. Ha tudom, hogy a termék jó, a tudásom megfelelő, biztos lehetek abban is, érdemes kivárni.

Minden vállalkozáshoz tőke kell. Éppen azért, hogy olyan cipőket vehessen a kezdésnél, amely évekig kiszolgálja majd. A sok olcsó cipő újravásárlása hosszú távon irgalmatlan költség. De sok magyar vállalkozásnak a startnál csakis az olcsó cipőre futja. Nem is biztos, hogy tagadja, van, aki kitakargatja, élvezettel vakarja sebeit. De mennyire köt majd meg az olcsó cipő akkor, amikor egy osztállyal feljebb futok versenyt? Ezért figyelmeztet mindenki, az alapötlet, az innováció kevés, ha nincs mögötte valós üzleti terv (e helyütt most nem is térek ki arra, hogy az állami megrendelések mögött húzódó átláthatatlan és korrupt rendszer mennyire másítja meg egy termék árait).

Vannak országok, ahol kockázatitőke-cégek állnak a startupok mögé. Felruházzák ezeket abban a reményben, hogy évek, évtizedek(!) múltán megtérül a befektetésük (ez nem hitel a szó hagyományos, főleg nem az itteni, balkáni értelmében). Így az indulóknak lehetőségük van valódi árat fizetni egy termékért, szolgáltatásért. Ez a tőke az, amely megteremti az elvégzett munka becsületét. És nem kényszerít egyetlen szakembert sem olyan megalázó döntésekbe: csekket fizet, vagy egyenesen tartja a gerincét.

Mindenki olcsón venne, és drágábban adna el. Ezt az alaptörvényt a piacon a kereslet-kínálat aránya befolyásolja még. Szakemberként persze azt is tudom, mennyi energia, idő, befektetés áll az elsajátított tudásom mögött, és mennyi munkaóra egy végül egyszerűen működő, tetszetős terméket létrehozni. Ezekből lehet szépen kikalkulálni, mi mennyit ér.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...