Élőlény? Tárgy? Fogalom? Intézmények élete a Facebookon

délmagyarország, napilap, szeged, facebook, marketing

Van néhány kérdés, amelyben erőst náci vagyok, és nem engedek a negyvennyolcból (sem). E képzavarburjánzást a Délmagyar mai ismerkedése termelte ki bennem: történt ugyanis, hogy a Delmagyarhu Hírportál „barátkozna” velem jelölést küldött a Facebookon keresztül. Elég sok, de talán nem elegendő szó esik az adatvédelemről mai napság, egy nyilvánvalóan nem valós személy személyként történő regisztrációja pedig épp ilyen aggályokat vet fel.

Míg egy Facebook-oldal adminisztrátoraként közel akkora betekintésem van a felhasználók táborába, mint egy domainnév gazdájaként (azaz látom a felhasználók látogatási gyakoriságát, az oldalon végzett tevékenységét, az elérések számát, stb.), a különbség mindössze annyi, hogy IP-címek helyett nevek és arcképek között tudok tallózni. De minden felhasználóból csak annyit látok, amennyit ő előzőleg a Facebookon az idegenek számára elérhetővé tett. Azzal, hogy kedveli az oldalamat, nem válunk ismerősökké, tehát nincs bejárásom adatlapjának mélységeibe.

Ugyanakkor, ha valaki ismerősömmé lesz, még a legszigorúbb adatvédelmi beállítások mellett is látja az adatlapom szinte minden adatát, bejegyzéseimet, megosztott linkjeimet, lájkolásaimat, a képeket, amelyeket feltöltöttem.

E tartalmakat szívesen osztom meg barátaimmal, de nem akarom megosztani a délmagyar marketingesével, online főszerkesztőjével, közösségimédia-felelőssé kijelölt gyakornokával. Egyszerűen arról van szó, túl nagy előny ezeket ismernie annak, aki végső soron eladni akar valamit az interneten keresztül.

Egy ilyen felhasználó létrehozása etikailag nehezen magyarázható, már-már spamezésnek tűnő cselekedet.

Nem hiszem, hogy a Facebook használata olyan bonyolult, hogy képtelenség lenne kiismerni a célnak megfelelő, az ott megfordulók előnyére és örömére történő használatát. Miért jó az, hogy a délmagyar, amelyet szívesen és gyakran olvasok online és offline egyaránt, felbosszant engem ma délelőtt?

Frissítés: Ötezer ismerős környékén a Facebook rendszeres figyelmeztetésekkel, majd blokkolással lehetetleníti el a személyként regisztrált felhasználó tevékenységét. Ez tényleg egy értelmesnek tűnő korlát, valódi ismeretségből ennyi tényleg csak kivételes személyiségeknek lehet. Ez így egy második, az adatvédelem etikai meneténél is súlyosabb (értsd: profitot érintő) érv a Facebook lehetőségeinek megfelelő használatára: hiszen ki szeretné éppen szárnyaló, erőre kapó webes marketingjét ötezer ismerős után egyszerűen lábon lőni?

Frissítés 2.: Ha nem a megszokott országból, vagy IP-címről jelentkezel be, a Facebook arra kér, erősítsd meg, hogy a megfelelő név / jelszó páros mögött valóban te vagy. Ennek az a menete, hogy ismerőseid fotóját mutatja, és neked meg kell nevezned a képen látható ismerőst.

Kíváncsi vagyok, az a cég, amelynek hirtelen támad néhány száz, vagy épp ezer ismerőse, hogyan teljesít ezen a feladaton. Néhány hiba után ugyanis a Facebook blokkolja az elérést, és a személyként regisztrált céges fiókunktól máris elbúcsúzhatunk.

Van néhány kérdés, amelyben erőst náci vagyok, és nem engedek a negyvennyolcból (sem). E képzavarburjánzást a Délmagyar mai ismerkedése termelte ki bennem: történt ugyanis, hogy a Delmagyarhu Hírportál „barátkozna” velem jelölést küldött a Facebookon keresztül. Elég sok, de talán nem elegendő szó esik az adatvédelemről mai napság, egy nyilvánvalóan nem valós személy személyként történő regisztrációja pedig épp ilyen aggályokat vet fel.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...