Drága jó liberálisék…

Kell nekem blogtérre járni. Pedig tudom, hogy a korábban sok örömteli pillanatot szerző közösségi hely végleg elmerült a belterjességben, a parttalan vitákban, az explicit társkeresésben, hittérítők és politikai megszállottak ámokfutásában. Most épp Para-Kovács Imre buta kijelentését szedik – sok szempontból joggal – ízekre, miszerint „[e]gy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia”. A konzervatív tábor szerint „drága jó liberálisék”, akiknek fogalmuk sincs a gyerekekről és a környező valóságról, megint ártanak. A hozzászólásokból az is kiderül, egy liberálisnak a judaizmust „nem illik” megsérteni.

Drága és jó aligha lennék, de liberális igen. Ahogy nem tudok azonosulni Para szerencsétlen és meggondolatlan kijelentésével (amelyet a „délelőtt” retorikai fordulata sem tud megmenteni), úgy nem tudok ezzel a többes számmal sem mit kezdeni. Hogy lennének a mi és lennének az ők. Vagy ha ezek vannak, akkor a belgák hova álljanak?

Nem vagyok keresztény, de nincs kifogásom a kereszténység ellen, amíg az a személyes szférámba nem akar betüremkedni. Ápolok egy viszonyt a transzcendenciával, de intézményes rítusokra és szertartásokra ezzel kapcsolatban nem vágyom. Nem vagyok az a konzervatív, aki a múlt valamennyi vívmányát megőrizné, a jelent pedig a korábbi értékek rettenetes abúzusának látja, de kötődöm a hagyományokhoz, tisztelem és szeretem azokat, miközben igyekszem lépést tartani az újjal. Eddig azt sem tudtam, hogy a judaizmust „nem illik” megsértenem, ezért ítéltem el bizonyos zsidó jelenségeket (igen, e szót is le merem írni a hiszti ellenére is).

Ezek voltaképpen mind személyes mellékszálak, mert a legjobban akkor is ez a mi-zés zavar. Mintha lenne valami koherens tábor, és ezek között lenne valami vélt felsőbb-alsóbbrendűség. Persze csak úgy, hogy az egyik tábor tagja a másik felet látja szerencsétlen és becsapott ostobának, és vissza. Bár erről már Esterházy megírta, ami megírandó:

„Egyrészt van ez a »mi«. Mi-ügyben minden érdeklődőt Beke Kata ÉS-beli cikkéhez (88/49. sz.) irányítok; szenvedélyesen és higgadtan kéri ki magának ezt a sanda és pontatlan mit, mondván, ő – hogy egy példával éljen – nem vett föl nyakló nélkül külföldi hiteleket, nem épített erőművet Bicskén, és így tovább! Hogy az én, te, ő, mi, ti, ők nélkül a mi sem azt jelenti, amit jelent: együvé tartozást, szolidaritást, szeretetet és hazaszeretetet. Hanem csak a személyesség és a felelősség hiányát. – A számból vette ki, drága tanárnő.”

Kell nekem blogtérre járni. Pedig tudom, hogy a korábban sok örömteli pillanatot szerző közösségi hely végleg elmerült a belterjességben, a parttalan vitákban, az explicit társkeresésben, hittérítők és politikai megszállottak ámokfutásában. Most épp Para-Kovács Imre buta kijelentését szedik – sok szempontból joggal – ízekre, miszerint „[e]gy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia”. A konzervatív tábor szerint „drága jó liberálisék”, akiknek fogalmuk sincs a gyerekekről és a környező valóságról, megint ártanak. A hozzászólásokból az is kiderül, egy liberálisnak a judaizmust „nem illik” megsérteni.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...