Darányi Ignáccal Igazfalván

Darányi Ignáccal Igazfalván

Lássátok, miért szeretünk itt élni. Van hegyünk, dombjaink, síkságunk és folyónk. Itt nincs földcsuszamlás, földrengés és árvíz se – mondta Ihász Edit tanárnő, idegenvezető Temes megyében, a Ruszka-havas északnyugati lábánál a Bega partja menti országúton március utolsó hétvégéjén. Románia kissé elfeledett, a természet szépségeivel megáldott, de nehéz sorsot nyújtó tájain jártunk.

Darányi Ignáccal kezdődik minden – a viharsarki nincstelenek minisztersége alatt indultak el az akkor Krassó-Szörény megyei Igazfalvára. Mi pedig a róla elnevezett vidékfejlesztési programnak köszönhettük, hogy március 28–29-én ellátogattunk ide [Ignác, a tábla velünk volt egész úton. Jó helye volt, keveset evett, és vigyázott magára. Örkény, ha eszébe jutott volna a nyilvánosság biztosításának e most kieszelt módja, nem kérdés, hogy megkapta volna a Nobelt]. A település helyén erdő volt, így gazdálkodni reménytelennek tetszett. Annál ügyesebben forgatták a szerszámokat az igazfalviak, és lettek szakmájuk mesterei.

A temesi kirándulás további képei

Erdély szép, én is arra biztatok mindenkit, látogassa meg – mondja a helyi polgármester, Ihász János. – De álljon meg oda-, vagy visszaúton egy rövid időre nálunk is. Igyon itt egy kávét, ebédeljen itt. Közben nézze meg a tájat, az épített és a természetes örökségünket.

Ennek a régiónak más lehetősége aligha van, csak a turizmus. A helyi kézműves termékek, a falusi szálláshelyek, a Temesvár vízellátása érdekében épült, de ma már strandolásra, csónakázásra, kikapcsolódásra használható mesterséges tó.

Vagy épp a ferdefalvi baptista hotel, ahol amerikai típusú kilincsre nyílnak az ajtók, de puliszkát és szármát adnak vacsorára. Szemben vele pedig Imi bácsi kocsmája, ahol négy lej minden sör és rá lehet gyújtani a kocsmaasztalnál is. Ihász János pedig olyan polgármester, akin látni, hogy emberei bíznak benne, ő pedig tűzbe menne a rá bízott település sikeréért. Mindenkit ismer, mindenkinek segíti, egyengeti útját.

Különös élmény, hogy a 300 ezres nagyváros, Temesvár bevezető útjai olyanok, mintha Szentesre érkeznénk meg. A Monarchia rekvizitumai itt is úton-útfélen, de a városból valahogy hiányzik a vonzerő. Nem a fejlődés, nem a gazdaság dinamizmusa ragadja meg a látogatót. Nyoma sincs annak az érzésnek, mint például Krakkóban, hogy íme, ez egy működő, élő város.

Titokzatos lelki erők, a szülőhely szeretete, tettvágy, a tervezés és a vágyakozás korlátlan szabadsága tartják lendületben Igazfalvát, és a környező kistelepülések embereit. A találkozás öröme, az emberi hang, a vendégszeretet lehet annak a valódi oka, ha minden hátráltató körülmény ellenére is szívesen visszamennék hozzájuk, Igazfalvára.

– Lássátok, miért szeretünk itt élni. Van hegyünk, dombjaink, síkságunk és folyónk. Itt nincs földcsuszamlás, földrengés és árvíz se – mondta Ihász Edit tanárnő, idegenvezető Temes megyében, a Ruszka-havas északnyugati lábánál a Bega partja menti országúton március utolsó hétvégéjén. Románia kissé elfeledett, a természet szépségeivel megáldott, de nehéz sorsot nyújtó tájain jártunk.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...