Virágzó ingyenes offline felületek

Egy alföldi kisvárosban készült felmérés szerint az ott élők leginkább a helyi önkormányzat ingyenes hetilapjából tájékozódnak, ezt követi a televízió, a rádió, majd jönnek – lemaradva – az online források és végül az ilyen szempontból teljesen legatyásodott megyei napilap. A polgármesteri hivatal ingyenújságja a válaszadók több mint 70 százaléka számára hiteles információforrás, a többi médium a poros nyomába nem ér. Ha el akarom érni valamiért ezeket az embereket, esélyem sincs az online felületekkel. A végfelhasználó számára ingyenes, nyomtatott felületek kellenek.

Pedig a jövő, nekem úgy tűnik, a perszonalizáció felé tart. A Google nem csak azt akarja tudni, hogy hová és mennyi kattintasz, de most már azt is, hogy ki vagy. A Facebook máris tudja, hogy hol élsz, hány éves vagy, mik a preferenciáid. A webes analitika (IP-cím, böngésző, város, stb.) kevés, a hirdető már arra is kíváncsi, milyen nemű vagy, hány éves, hány barátod van, miket kedvelsz.

Az önkormányzat helyi újságja és a közösségivé tett web persze valahol mélyen egy irányba halad: az ellenvélemények elnémítása és a homogenitás felé. De más és más egyformaság ez. Az alföldi kisváros lakói az ilyetén egyformásított web számára szinte láthatatlanok. Ez még senkinek nem baj, túl kicsi a merítés ahhoz, hogy érdekes legyen. Illetőleg: baj a helyi vállalkozóknak, akiknek ma még érdemesebb a nyomdához fordulniuk, ha azt akarják, hogy üzenetük eljusson az itt élőkhöz. Mert ez a réteg a Facebookon kvázi elérhetetlen.

Ha az ember nyitott, és érdeklődő, döbbenetes látni és megélni, hogy mennyi párhuzamos valóság van. Itt van a Google Plusz tökéletesen up-to-date generációja, miközben emberek ezrei élnek 1980-ban, ’73-ban, ’35-ben és 1908-ban. Mind-mind más és más, de az azonos körök számára homogén valóságban él. Mennyi párhuzamos élmény, nyelv, tapasztalás.

Egy ügyben azonban mind azonosak: egyre kevesebb hely, lehetőség van a másik megismerésére. Eltűnik a viták, véleményütköztetések helye. Emberek hatalmas tömege szakad le a digitális világról, miközben a közösségi hálózatok azon mesterkednek, hogy az egyetértők homogén köreit hozzák létre. Ha ellenkezel, jön az unfollow, a defriend, az uncircle…

A digitálisan írástudatlanok ma már szinte csak a manipulált, egyneműsített, de ingyenesen átadott papírfelületekről tájékozódnak. Az up-to-date írástudók szűk halmaza viszont olyan köröket hoz létre, ahol az egyetértés, a közös nevező szinte kötelező. Világunk tragikusan széteső, szétszabdalt in situ, miközben az egyes ember szinte csak az egyformaság és a közösség élményét éli meg. Szánkkal azt mondjuk, virágozzék minden virág, de eközben a saját mezőnkön csakis egyetlen növényt tűrünk meg – a sajátunkat. Lett légyen az papíralapú, vagy online.

More comments here