Van-e visszaút a homályba?
Az anonimitás a web egyik slágere volt az elmúlt években. Beceneveket választottak a felhasználók, amely mögött képesek voltak virtuális, a valódi hús-vér személyüktől akár több ponton is eltérő személyiséget kialakítani. A technikai részletek jól leplezett volta azt a látszatot keltette, senki sem képes átlátni a szitán – a szelíd, esténként kutyáját sétáltató kisemberről senki sem tudja, hogy a világhálón artikulátlanul és otrombán üvöltözik blogokon és fórumokon. Ha akarta, a rendszer mindössze egy működő és valós elektronikus levélcímet tudott róla, ilyet szerezni pedig nem volt túl komoly erőfeszítés senki számára.
Az sem vert fel túl nagy port, noha többen is szóvá tették, hogy a Google hirdetési modellje a felhasználók böngészési szokásait feljegyezte. Sütiket tárolva a számítógépen a rendszer követte, milyen weboldalakat néz meg a felhasználó, és ezek alapján mutatott neki hirdetéseket. A kontextustól és a böngészési szokásainktól függő hirdetésektől még meg lehetett szabadulni, a Google lehetőséget biztosított, hogy leiratkozzunk erről.
A közösségi oldalak hoztak változást az anonimitásnak ebbe a paradicsomába. Bár lehetséges fiktív identitással létezni a közösségi oldalon – ismeretségeink és barátságaink kapcsolati hálóját csak valódi énünkkel tudjuk valóban kialakítani. Önmagunkat, saját választásainkat, preferenciáinkat, ízlésünket adjuk át a Facebooknak és társainak. Lenyomatunk ebben a virtuális világban egyre nagyobb és kivehetőbb, a Facebook pedig igyekszik ezeket a közösségi kapcsolatokat készpénzre váltani. Hiszen ingyen ebéd nincs.
Fura fintora a történéseknek, hogy épp az adatvédelmi aggályok miatt örökösen támadott Google futott bele abba a tiltakozásba, hogy új közösségi szolgáltatásával milliónyi ügyfele profilját tette egyik napról a másikra transzparenssé. A Buzz mára jórészt megbukott, miközben a kevésbé hangosan támadott (bár aggodalmas hangok bőven vannak, de jórészt ingerküszöb alatt) Facebook újra módosította a felhasználás feltételeit.
A Facebook egyre nagyobb részét teszi profilunknak nyilvánossá. A most bejelentett új modell szerint ottani tevékenységünk nemcsak a Facebookon, de mindazokon az oldalokon is nyilvános lesz, amelyek a Facebook fejlesztői környezetét használják. Ez jó hír a reklámoknak, a marketingeseknek, a célzott hirdetések számára. Ha tetszik egy dal a Youtube-on, ezt nemcsak ismerőseim garmada fogja látni, de az adott dal kiadója is. És természetes, hogy fel fogja ajánlani a megvásárlását.
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója egyszer már kijelentette: a nyilvánosság ma a közösségi norma. Ez a modell tehát a (látszólagos, lásd IP-címek) anonimitás alkonya: saját nevünkkel, preferenciáinkkal, ismerősi hálónkkal és az ő választásaikkal együtt fogunk valamennyien látszani a weben.
Ügyelj tehát a lépéseidre: egy arctalan, megismerhetetlen, bízzunk benne, talán jóakaratú entitás örökké figyel.