Mark Granovetter 1973-ban bizonyította (a tanulmány pdfben, angolul), hogy álláskeresésnél az úgynevezett gyenge kapcsolatok szerepe kulcsfontosságú. A hálózatelméletekben azóta is legtöbbször idézett szociológiai tanulmány cáfolta a közhiedelmet: nem szeretteink, családtagjaink, barátaink tudnak a legtöbbet segíteni, ha állást keresünk, hanem azok, akikkel érintőlegesen vagyunk kapcsolatban.

Mi más, ha nem a gyenge kapcsolatok megtestesülése mindaz, amit közösségi médiának hívunk? Szeretteinkkel, barátainkkal nem a fészbúkon vagy a twitteren beszélünk, hanem a konyhaasztal fölött, a kiskocsmában, a munkahelyen. A legtöbbször azonos információk birtokában vagyunk, egyformán vélekedünk. De azok, akik twitteren Németországból, az USA-ból, Svájcból, Hollandiából adnak hírt a világról, tudnak újat, meglepőt, akár üzletileg is hasznosat mondani.
Ügyfeleink, leendő megrendelőink, azok, akik megismerkednek digitális személyiségünkkel, szintén tipikus gyenge kapcsolatok. Nem vacsorázunk együtt (vagy csak ritkán), de tudunk egymásról. Kialakul személyiségünkről egy kép, hogy mit tudunk és milyenek vagyunk. Ha erre a tudásra valaha is szükségük lesz, ránk gondolnak (amennyiben digitális arcvonásaink megnyerőek).
Nincs és nem is lesz közvetlenül bevétel egy twitter-azonosítóból, egy több ezer rajongót magához szippantó fészbúk-oldalból. De lesz számtalan gyenge kapcsolat a termékhez, a céghez, a szolgáltatáshoz. És ezek a gyenge kapcsolatok – az erősek mellett, amelyek természetesen ugyanúgy létfontosságúak – tartják egybe és működtetik a hálózatokat.
Eddig csak elmélet és hipotézis persze. De hadd mondjam el, tényként és nem is annyira igazam bizonygatása ürügyén, hogy a közösségi média gyenge kapcsolataiból magam eddig három konkrét munkafelkérést kaptam és végeztem el, olyan emberek kerestek meg ajánlataikkal, akik tipikusan életem gyenge kapcsolataihoz tartoznak.
Az erős és a gyenge itt nem minősítés. Ráadásul életünk során a kapcsolatok ereje folyamatosan változik. Előfordulhat, hogy csalódunk barátainkban, de az is, hogy akivel évekig csak kerülgetjük egymást, a legszorosabb kapcsolatba kerülünk. Persze mindez már nem a pénzről, hanem a társadalmi folyamatokról, vagy épp személyes boldogságunkról szól.