A tízezer óra gyakorlata

tehetség, hagyomány, mesterség, gyakorlás, zseni, átlagember

Kezdő újságíróknak mindenki azt mondja, a szakma nyolcvan–nyolcvanöt százaléka megtanulható. Ha van, a tehetség csak ezen felül jelentkezik. De ha nincs, akkor is lehet bárki megbízható, alapos és persze középszerű újságíró. Más kérdés, akar-e így szakmabéli lenni. A magam részéről ezen kívül még két másik összetevőben hiszek, amely fölé emelhet az átlagnak: az egyik a hagyományok tisztelete, a másik pedig az elv, amelynek a tízezer óra gyakorlás nevet adták.

A tehetség, hitem szerint, a bónusz, a hab a tortán, olyan adottság, amely az elitbe emelhet, de nem elengedhetetlen feltétele egyetlen emberi életnek sem. A tehetség egyik arcával áldás, a másikkal átok is lehet. Aki tehetséges, könnyebben vesz bizonyos akadályokat, amelyek minden szakma elsajátításának útjában állnak. De az is előfordulhat, hogy a tehetség megpróbálja elmismásolni a hagyományok megismerését, vagy épp azt a bizonyos tízezer órát, amely szükséges a profizmushoz. E kimaradt órák elég kegyetlenül üthetnek vissza.

Emberek vagyunk, mögöttünk egy valós, vagy elképzelt, de mindenképpen a zsigereinkbe ivódott múlttal. Bizonyos ügyeket, dolgokat évezredek óta művelünk, másokat csak néhány évtizede, mégis a legtöbb emberi cselekvésnek kialakult valamiféle hagyománya. Nem tudok olyan szakmát, amelyben tartós sikereket lehet elérni a korábbi mesterek munkájának ismerete nélkül.

De azt is elhiszem, például Ritchie Blackmore-nak, hogy sosem lehetett volna ő a rocktörténelem egyik legkiemelkedőbb gitárosa, ha fiatalkorában nem tölt el napi 12–16 órát a húrok nyüstölésével. Nem hiszem, hogy Freddie Mercury isteni adottsága, a hangja, olyan sikereket ért volna el, ha nem azzal az alázattal fordul az énekléshez, ahogyan tette.

A gyakorlás és az ősök tudásának megismerése magabiztossá tesz, eligazít, tapasztalatokat és támpontokat ad egy mesterség műveléséhez. A rutin, bár unottá és cinikussá is tehet, mégis sokszor átlendíthet nehéz pillanatokon. Az eszközök rutinszerű ismerete segíthet kibontakozni a bennünk rejlő tehetségnek, a kreativitásnak, mindannak, amit mi, és csak mi tudunk hozzátenni egy-egy szakmához.

Ez lehet hang, betű, programkód, egy ecsetvonás, egy egyedi mozdulat, bármi. Bármi, amit a hagyományok megismerésével, az attól való tudatos és kreatív eltéréssel, a gyakorlással eltelt tízezer óra alatt alakítottunk ki.

Azt is gondolom, minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda, de a tettei, művei, munkái ettől még lehetnek pocsékak, átlagosak, kiemelkedőek és zseniálisak. Zseni kevés van közöttünk. Kiemelkedő sem sok. De sok százezer átlagos mester kiszámítható, megbízható, pontos munkája termeli ki a zsenit, a kiemelkedőt is. Ez az a gondolat, amely erőt adhat ahhoz, hogy tízezer óra teljesítményt áldozzunk egy-egy szakma elsajátításához.

Sorry, you need to install flash to see this content.
Kezdő újságíróknak mindenki azt mondja, a szakma nyolcvan–nyolcvanöt százaléka megtanulható. Ha van, a tehetség csak ezen felül jelentkezik. De ha nincs, akkor is lehet bárki megbízható, alapos és persze középszerű újságíró. Más kérdés, akar-e így szakmabéli lenni. A magam részéről ezen kívül még két másik összetevőben hiszek, amely fölé emelhet az átlagnak: az egyik a hagyományok tisztelete, a másik pedig az elv, amelynek a tízezer óra gyakorlás nevet adták.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...