Swedenborg: műsorunkat a világvége után ugyanitt folytatjuk

Constantine, swedenborg, világvége, menny, pokol, angyal, démon

Emanuel Swedenborg (1688–1772), a svéd XII. Károly király hadmérnöke különös tanokkal fűszerezte a keresztény kultúrkört. Az ősbűnnel megszerzett szabad akaratot abszolút módon értelmezte, amely az ember halála után is érvényes. Míg az egyház isteni büntetésként és jutalomként helyezte a lelkeket pokolba vagy mennybe, addig Swedenborg szerint mindenki a szabad akaratából juthat el ide. A világvége swedenborgiánus szemmel nézve tehát nem jelent különösebb változást, sőt, érzékeink javulását hozza el.

Swedenborg, aki hatalmas életművében végig nyugodt, világos stílusban ír (mint egy utazó, aki ismeretlen tájakat járt be, és élményeit közvetíti), elmondja, hogy Londonban megkereste Jézus, és az egyház megújítását kérte tőle. Cserébe megengedte, hogy még életében meglátogathassa a túlvilágot. Swedenborg megtanult héberül, és áttanulmányozta a Bibliát. Menny- és pokolbéli számos látogatását követően írta meg tanait, amelyek egyik legfőbb erénye, hogy a tételes egyházakkal szemben nem ruházza fel sorsdöntő jelleggel az ember első évszázadát. Hiszen mind a zsidó, mind a keresztény, mind a muzulmán hit szerint az igen rövid földi életben mutatott erények és bűnök határozzák meg az ember sorsát – az örökkévalóságig. Még a buddhizmus is kiemelt jelleggel kezeli a valódi emberi életet – hiszen a karmát teljesíteni csak így lehet.

Ezzel szemben Swedenborg azt mondja, halálunk után szabad akaratunkból csatlakozunk az angyalok, vagy a démonok társaságához. Az angyalok olyan emberek, akik jóra törekszenek, míg a démonok olyan emberek, akik a bűnhöz vonzódnak. Az egyént, amikor meghal, ismeretlen lények veszik körül, beszédbe elegyednek vele. A meghaltak lelkei itt, a Földön, de a szellemek között maradnak. Nincs határidő, meddig marad a lélek ebben a szellemi birodalomban, de valamikor csatlakoznia kell a pokolban élő démonokhoz, vagy a mennyben lévő angyalokhoz. Hogy hova tart, ő dönti el – azokat követi, akik számára vonzóak, akikhez a természete húzza.

A swedenborgi üdvtan szerint a pokolban élők háborúznak egymással, profitra vadásznak, örökké kielégítetlenek, új és új célok feszítik őket – de így boldogok. A mennyben az angyalok is tevékenyek, ám legfőképpen intellektuálisan. Ez a szeretet, a törődés, a másik iránt való önzetlenség birodalma. És persze a teológiáé, az istenről, és az isteni világrendről való szüntelen gondolkodásé (William Blake szerint a művészeté is). De a mennyországban minden megengedett, ami a földön volt. A szerelem, a házasság, a barátság és minden érzéki öröm (talán még a jóízű étkezés és a kellemes részegség is).

A világvége tehát nem jelentene különösebb változást e tanok szerint. Mindössze annyi történne, hogy megjavulnának érzékeink, többet és jobban látnánk a világból. Ismeretlen lények állnának velünk szóba, végül természetünk szerint egy békés, intellektuális mennybe, vagy egy örökké feszült, anyagias pokolba jutnánk. Valahogy úgy élnénk tovább, ahogyan ma is vagyunk. Legalábbis Emanuel Swedenborg szerint.

Sorry, you need to install flash to see this content.
Emanuel Swedenborg (1688–1772), a svéd XII. Károly király hadmérnöke különös tanokkal fűszerezte a keresztény kultúrkört. Az ősbűnnel megszerzett szabad akaratot abszolút módon értelmezte, amely az ember halála után is érvényes. Míg az egyház isteni büntetésként és jutalomként helyezte a lelkeket pokolba vagy mennybe, addig Swedenborg szerint mindenki a szabad akaratából juthat el ide. A világvége swedenborgiánus szemmel nézve tehát nem jelent különösebb változást, sőt, érzékeink javulását hozza el.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...