Barátomnak mesteremberre volt szüksége, beírta a szerinte megfelelő kulcsszót a Google-be, az első helyen kiadott találatot felhívta. Kijöttek, megcsinálták – drága volt. Semmilyen minőségi kifogás nem érheti a céget, korrekten számlát adtak a munkáról, de többe került, mint a piaci átlag. Ha ez sokszor előfordul, kialakulhat itthon a gyakorlat, hogy a találati oldalról csak lapozás után választunk. Lehet, hogy lesz olyan megrendelés, sorolj hátrébb engem a Google-ban, nem akarok drágának látszani.

Érzékenyek vagyunk az árra, sokszor a sebesség vagy a minőség rovására is hajlandóak vagyunk engedményeket tenni, ha valami olcsóbb. Lábon lövi a tisztességes és a fejlődés szempontjából nagyon fontos (online) versenyt a hazai pénztelenség: egyszerre kellene a globális és egyébkén jó trendeket követni, miközben meg kellene megfelelni a magyarok pénztárcájának (és az állam rémesen bonyolult és drága bürokráciájának).

A cég, amelynek weboldala a találati oldal élén van (eltekintve a szerencsés véletlenektől), nyilván pénzt és energiát fordít webes jelenlétére. Letisztult, áttekinthető a weboldala, gyors szerverek szolgálják ki az optimalizált kódokat, odafigyelt a tartalomra, költött arra, hogy legyen elég hivatkozása a világhálón. Van munkatársa rá, vagy megbízott egy céget azzal, hogy gondozza a honlapot. Ezt a pénzt pedig – evidens – beleszámítja munkájának költségébe.

A villanyszerelő bácsi, akinek még a nagymamám írta fel a telefonszámát, nem költ webes megjelenésre, nyugdíj mellett még szívesen megszereli, amihez kedve, ereje van, a számlát megbeszéljük ’okosba’ – így hát lényegesen olcsóbb tud lenni, mint az egyébként pokoli versenyben a Google első helyeire kerülő, villanyszereléssel foglalkozó vállalkozások. Hiába az ügyfélcentrikusság, hiába a minőség, hiába a pontos számla – ez így drága lesz.

Ha ez így megy, sajnos, el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor a SEO-szakembert arra kérik, tegye hátrébb a találati oldalon a linket. Ne keltsük magunkról a legjobb benyomását – legyek csak a második oldalon, tűnjek inkább feltörekvőnek, de ne az elsőnek. Mert az első, a legjobb – hiába minden érdem – biztosan nagyon drága. Weblapra költ, SEO-ra költ, Facebook-jelenlétre költ – és végül ezt is én, az ügyfél fizetem meg.

Nem mondom, hogy ez normális. A normális az lenne, ha meg tudnánk fizetni az otthon, vagy a cégnél szükséges munkákat valódi áron a mestereknek. Annak, aki a legjobb, aki fizikailag jól dolgozik, és virtuális jelenléte is kifogástalan. De a hazai helyzet nem ez. Mi inkább elkezdünk óvakodni a legjobbaktól. Talán még a nagymama által régen felírt telefonszámot is előkeressük, és megoldjuk évtizedes barátunkkal, Guszti / Béla / Jozsó bácsival a problémánkat. Igen, „okosba.” Igen, olcsón.