Közlésvágy és tételmondat

Angolszász országokban a tudományos szövegeknek szigorú szabályaik vannak: például bekezdésenként tételmondat kell, attól eltérni nem tanácsos, az egész esszének is a mondandó koherenciájára kell törekednie. Valami hasonlót, bár céljában eltérőt javasol kezdő bloggereknek Vida Ági is: „Figyelned kell arra, mi a bejegyzés címe, mik a fő kulcsszavai, megfelelő-e a kulcsszósűrűség, mi lesz a linkje, milyen ALT-tageket teszel a bejegyzésben szereplő képekre, milyen linkek milyen linkszövegekkel mutatnak majd rá és milyen oldalakról.”

Ha el akarsz valamit adni az interneten keresztül (terméket, szolgáltatást, önmagad) – még szép, hogy követned kell ezeket a tanácsokat. Hiszen a keresőkön keresztül érkezik hozzád mindenki, a kereső pedig a kulcsszavak alapján is rangsorol. Akkor is az akadémikus szövegírás szabályai szerint kell írnod, ha bele akarsz szólni egy tudományos vitába: a közösség csak akkor vesz komolyan, ha úgy szólalsz meg, ahogy az elvárt.

Persze A kis hercegben ott van ennek a szabálynak a paródiája: a bolygót felfedező tudóst csak akkor hajlandók komolyan venni, ha nyakkendőben tartja meg előadását. Ugyanaz az előadás turbánban csak vicc lehet.

A kezdő blogger közlésvággyal rendelkezik, nem kulcsszavakkal. Belépője az úgynevezett írástudók közé persze az lesz, amikor megtalálja a saját hangját, azt az egyedi, mindenki mástól különböző beszédmódot, amely áruvédjegyévé válik. Hiszen ismerjük, hogyan szólal meg például Jókai, Krúdy, Márai, Ottlik, Hamvas, Esterházy, Darvasi. Mintha nem is az lenne fontos, amit mondanak, hanem ahogyan elmondják nekünk. A történet lecsupaszítva néha banális, néha hihetetlen, néha merő giccs – de a megfelelő beszédmód mindezt befogadhatóvá teszi.

Ez az írás is csapongó. Nincsenek tételmondatai, amelyek mentén felépül. El akarok mondani valamit, sőt, vitatkozni akarok a szabályokkal, de ez a szöveg is önmagát írja, elkalandozik, belecsap valamibe, majd elhallgat. A szabály (és minden hagyomány) persze fontos. Sem Ági tételmondatát, sem az akadémikus írásmódot elvetni nem akarom, ellentartani nekik nincs bátorságom. Mert minden szabály mankó, útmutató, az eligazodást segítő jelzőtábla a szövegek között.

A kezdő bloggernek, a kezdő írónak, minden kezdőnek, aki szövegek között akar lenni, mindössze annyit tudok tanácsolni: olvasson sokat, és hagyja, hogy a szövegek írják önmagukat. Merjenek turbánban is előadni, ha abban érzik jól magukat. Merjenek ne a kulcsszavakra, de az írás örömére gondolni elsősorban, amikor új bejegyzést készítenek.

Lehet, hogy a Google nem fedezi fel őket. Lehet, hogy nem a keresők felől érkeznek hozzá a látogatók. De ha megtalálják a hangjukat, az egyedit, a mindenki mástól különbözőt, hiszek abban, hogy sok-sok embernek szereznek majd örömet. Köztük például önmaguknak is.

More comments here