Jancsikáé az idő és a tér

„»Gondolkodom« válaszolja Jancsika a mátraszentimrei iskola 6. osztályos tanulója, amikor arról kérdezik, hogy az Ágasvárról naponta megtett, több kilométeres, magányos erdei sétáján az iskola felé hogyhogy nem unatkozik. »Gondolkodom«, mondja. És rajzain a gazdag természet bölcs fái uralkodnak, eredményeiben az egészséges, ép lélek és szellem ragyog. Jancsikáé az idő és a tér. Nem tart a szokásostól, mert a különlegesség ő maga. Öntudatossága, természetes emberi tartása a kényszer fölé emeli, és elszakítja a hétköznapok egyformaságából. Képzettebb, mint sok diplomás. Jártasabb, mint sok szakember. Boldogabb, mint bármelyik menedzser. Még nincs karrierje, még nem az iskola- és intézményválasztások kötelezettségében és kilátásaiban mozog. De övé a jelen és az élet. A saját élete. Az erdő, amin naponta átvág, kétszer is, oda- és hazafelé: ő maga. Az iskola, a tisztás, ahová megérkezik, az maga a tudás.”

Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének tanévnyitó szavai ezek. Így folytatja:

„A készségek és jártasságok, a képességek és ismeretek, a kreativitás és problémamegoldás szakkifejezései közül mintha kihúztuk volna a gondolkodás és a műveltség idejétmúltnak vélt szavait. […] Éppen az öntudatos ember hiányzik az adatok és információk tömegének korában. Éppen a gondolkodás hiányzik a feldolgozásból. Éppen a műveltség hiányzik a tudásból.”

Nem új jelenség amúgy az itt megpendített, már Márai ezt mondja: „Manapság az emberek nem műveltek, hanem jól informáltak.”

Te mit gondolsz erről? Tudásunk van, vagy információink? Boldogabbak lehetünk, mint egy menedzser?
  

More comments here