Fájlok vagy filmek?

nyílt, zárt, szoftver, tartalom, bütykölés,

A nyitott és a zárt rendszerekről ír elgondolkodtató bejegyzést @angelday a blogján. Idézi Steve Jobs-ot, az Apple ügyvezetőjét, aki szerint az integrált, „zárt” rendszer a fogyasztó, a felhasználó szempontjából kényelmesebb. A kontrollált hardveres és szoftveres megoldások az egységes, minőségi, jól működő rendszer irányába mutatnak. Ez a kontroll persze pénzbe kerül, amelyet cserébe a fogyasztónak kell megfizetnie.

Az informatikai eszközök használatának – evidens, de nem árt itt felidézni – több szintje létezik. Írógépnek és villanypostának használt PC-k, vagy épp digitális stúdióként működő erőgépek előtt ül azon felhasználók igen népes csoportja, amely egy megadott célra használja a számítógépet. Bár elvileg univerzális masina a számítógép, neki egyetlen (vagy kevés számú) felhasználási területe érdekes. Hogy ez jól működjék, hajlandó többet is fizetni.

Ez után vannak olyanok, akiket a hardverek és szoftverek világa úgymond l’art pour l’art érdekel. Ők hajlandók különböző hardverelemekből egyedire szabni a gépüket, és bátran kísérleteznek. Több-kevesebb sikerrel nyúlnak bele a Windows registryjébe, telepítenek Linux-disztribúciókat. Számukra a kép, a hang, a film mind-mind fájl, a szoftver pedig, amely pedig lejátssza ezeket, egy megismerendő rejtett tartomány. Tudni akarnak a szoftverről is, amely a tartalmat szolgáltatja.

Vannak aztán olyanok, akik alkalmazásokat írnak a felhasználóknak. Ők egészen mélyen értik egy-egy, vagy akár valamennyi operációs rendszer működését, még rendszerszintig is képesek belenyúlni annak működésébe, és hallják sírni a vasat (azaz a hardvert is képesek megismerni, kiaknázni képességeit).

Steve Jobs persze nem téved: a felhasználók döntő többsége telefonálni, internetezni, zenét hallgatni, filmet nézni akar, kreatív szoftverekkel produktív munkát végezni úgy, hogy az minél egyszerűbben működjön. Nem érdekli, milyen program áll közte és a tartalom között, ő a tartalomra koncentrál, a szoftver egy eszköz csupán. Ha specialistákkal elérjük, hogy ez a szoftver (és a mögötte álló hardver) egységes, minőségi, kevés hibát produkáló, olyannyira, hogy szinte eltűnik a szemünk elől, nyert ügyünk van.

Ez persze pénzbe kerül, nem is kevésbe. Annak, aki a tartalmakért és a szoftverért nem akar, vagy nem tud fizetni, még mindig rendelkezésére állnak a nyílt szoftverek. Ennek az az ára, hogy az előző modellnél sokkal mélyebben kell ismerni a szoftvert, a felhasználónak speciálisabb informatikai ismeretekre van szüksége annál, mint hogy csak a tartalomra koncentráljon.

Ebben az országban van egy réteg, az én generációm, amely alkatrészről alkatrészre a sufniban tuningolta össze az első PC-jét, azt lépésről lépésre fejlesztette. A Windowszal együtt nőtt fel, és mert a számtalan, különböző minőségű hardver új és új hibákat produkált, kénytelen-kelletlen alaposan megismerte a Windows rendszerét. Mivel szeme előtt volt a szoftver végig (nem csak a tartalom), bátran mert a különböző Linux-disztribúciókkal kísérletezgetni.

Ez a réteg azt szokta meg, és kár lenne elhallgatni, ezt szereti, ha ő szabadon dönthet, mit akar futtatni a gépén. Ebben persze buktatók, kockázatok, hibák is vannak, amelyekről jórészt nem beszélünk. Az Apple minőségtesztje azt próbálja garantálni, hogy mindig jó és működő szoftvereket tölthetek le a boltjából. A nyílt világ semmi ilyesmit nem garantál: de a warezon felnőtt generációnak, valljuk be, hiányozna is, ha egy szoftver csak úgy, minden további bütykölés nélkül működne.

Felhasználók, akiknek a működő, rejtőzködő szoftver kell, és felhasználók, akik szeretik tudni, hogyan és miért működik egy-egy szoftver. Felhasználók, akiknek megfelel a gyári beállítás, és felhasználók, akik mindent egyéni módon akarnak átállítani.

Sarkosan fogalmazva (és több más szempontot itt nem érintve) ez a nyílt és a zárt világ közötti ellentét. Vallj most színt: te fájlokkal vagy filmekkel akarsz inkább foglalkozni a gépeden?

A nyitott és a zárt rendszerekről ír elgondolkodtató bejegyzést @angelday a blogján. Idézi Steve Jobs-ot, az Apple ügyvezetőjét, aki szerint az integrált, „zárt” rendszer a fogyasztó, a felhasználó szempontjából kényelmesebb. A kontrollált hardveres és szoftveres megoldások az egységes, minőségi, jól működő rendszer irányába mutatnak. Ez a kontroll persze pénzbe kerül, amelyet cserébe a fogyasztónak kell megfizetnie.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...