A Facebook mint a web

Megvan nyilván mindenkinek az a mondat, hogy „most köttettük be otthonra az iwiwet”, amely alatt a beszélő az internetkapcsolat kiépítését érti. Kerestem az okát, hogy miért veszett el a Facebook iránti lelkesedésem ilyen hamar, és számos érdekes blogbejegyzést találtam. Ezekből szemezgetek.

Egy blogger a minden mulandó közhelyére, a technológiai verseny kiélezettségére, illetve a kritikus tömeg után az óhatatlanul megjelenő spamre alapozza nézetét, mely szerint a Facebook meghal. A spam mellett az is kiemelhető, hogy egy bizonyos ismerősszám után a hírfolyamot eluralják az X. Y. Q. Z. ismerőse lett, illetve csatlakozott a V. G. csoporthoz bejegyzései. Miután elnémítottuk az összes alkalmazást, ezek a kialakuló kapcsolatok maradnak zajnak, ám ez a zaj egyre erősebb, szinte nincs is már tartalom közte.
Egy másik blogger viszont pont fordítva látja: hamarosan a Facebook lesz a web, egy olyan alternatív felület, ahol nincs szükség saját honlapra, nincs szükség külön marketingre: a Facebookon belül oldódik meg minden. Egy virágkötő üzletet említ, amely már csak a Facebookon árul, hiszen több százmillió potenciális vásárlót érhet el. Ő azt mondja, mint az egyszeri vásárló: a Facebook (itthon az Iwiw) a web.
Ugyanakkor tökéletesen egyetértek a Blogtér Szellemírójával: a Facebookról nagyságrendekkel kevesebb forgalom érkezik hozzám. A felhasználók inkább bennmaradnak a rendszerben, míg a Twitteren közzétett tartalmak sok látogatót vonzanak. Jórészt olyanokat, akiket nem ismerek, tehát nagyobb az esély, hogy érdekli őket a véleményem. Az ismerőseim úgyis tudják, amit mondok.
Geritwo ki is mondja: a kapcsolatépítő oldalak (szerintem csak a Facebook és az Iwiw) a meglévő kapcsolatokra alapoznak. A folyamat, ahogy látja, fordított, mint a blogolás hőskorában: nem egy-egy weboldal épít ki virtuális közösségeket, hanem a tényleges kapcsolatok válnak virtuálissá. Magam a twittert másképp látom, hiszen követek (nem egyszer kölcsönösen) olyan embereket, akik számomra is hasznos, jó dolgokat osztanak meg, vagy mondanak, a nélkül, hogy fizikailag ismerném őket. Nekem a Twitter tűnik jelen pillanatban még izgalmasnak, informatívnak, a virtuális találkozás lehetséges terepének.
Az elsőként említett blogger mutat egy érdekes oldalt, amely speciálisabb, mint a Facebook. Itt a borbarátok találkoznak. Másról, mint borokról, nem lehet beszélni, de arról orrvérzésig. Nem a több százmillió vadidegen, közte a rengeteg önjelölt marketingguru, hanem olyan emberek építenek online közösséget, akiknek érdeklődési köre közös. Ez is olyan koncepció, amely életképes lehet, ráadásul ötvözheti a Geritwo által említett valós kapcsolatból virtuális és a twitterszerű, nem ismerlek, de érdekes, amit mondasz típusú kapcsolatok előnyeit.

More comments here