A kor egyik legjelentősebb véleményvezére, Petőfi Sándor már 1848 nyarán elítéli a nemzetgyűlést, ezt írja: „Megunta azt a szennyes pályát / A nemzet, melyen eddig ment, / Kiküzködé magát belőle, / S uj célt tüzött ki odafent, / S ti visszahurcoljátok őt a / Mocsárba, honnan már kiért. –”. Az elit és választott népének évszázados, feloldhatatlan ellentéte tétlenségre, bukásra kárhoztatja például a szoftverfejlesztőket is ma itthon.

A törvénytisztelet, a jogkövetés a naivok utolsó mentsvára, erkölcsi támasza, de voltaképpen valamennyien a dörzsöltek közé szeretnénk tartozni. Semmilyen pozitív csengésű viszony sem, csakis a rosszindulat, az összeesküvés-elméletek, a kiszolgáltatottság, a félelem és a gyűlölet köt össze az elittel: a kormányzó körével, a központi bizottság tagjaival, a demokratikus pártok vezetésével, a kormánnyal. Ha tehetem, ezeknek nem adózom, céljaikat nem támogatom, rosszat sejtek minden lépésük miatt. Á, ezek úgyis csak ellopják, mondom – s lőn, végül valóban csak ellopják. Ha már annyit utalgattam rá, miért is ne?

A dörzsölt magyar semmiért nem fizet, hiszen mindent megkap, és mindenütt csakis jól jár. Nem adózik, a pénze dolgozik helyette, jó kocsiban ül. Szoftverért, könyvért, zenéért, filmért csak a naiv ad pénzt, mindenki másnak ingyen van. Legyen tehát minden ingyen.

Nincs, nem lehet súlya a szerzői jognak ott, ahol a színház állami, a könyvkiadás állami és a fiatal írók szervezete apanázsért könyörög az államhoz. A könyv nem üzlet, a színház nem üzlet, a zene nem üzlet – inkább legyen a nemzettest része, a (hivatalos) kultúra(politika) hordozója. A szerzői jog az egyetlen lehetőség, hogy anyagi biztonságot, így szellemi függetlenséget biztosítsunk egy szerzőnek. De könnyebb út, belátom, az állami kegy és csöcs.

Pedig amiért minden magyar egyaránt fizet, azért valójában senki sem. Ahol adóforintból van színház, ott nincs szükség a fizető nézőre. Ahol egy Márai-program fizeti a könyvkiadás költségeit, nincs szükség olvasóra. Nagy kár, hogy számítógépes szoftverek, mobilos appok fejlesztésébe még nem szállt be a többmillió adófizető. De talán erre is sor kerülhet még. (Frissítés: @kkovacs említi, hogy a magyarorszag.hu fejlesztésébe már beszálltak az adófizetők).

A párszáz, maximum néhány ezer forintos appokért mindenütt a világon boldogan fizetnek. Külföldi telefonos fórumokon kitiltják, akik warezt terjesztenek. A szerző függetlenségének megteremtése ugyanis, jól értik, a közösség feladata. Nem az elit, nem az állam – de a dörzsölt és a naiv állampolgárok együtt fogják ezt a helyzetet megteremteni.

Mi még nem értjük. Persze valahol világos ez is: az elmúlt száz évben alig volt olyan időszak, amikor az állami prés jut is, marad is alapon működött. Ma is, tegnap is elképesztő adóterhek sújtják a keveseket, akiknek transzparens a jövedelme. Egyszerűen: nem marad elég, hogy jogkövető legyen.

S ha a törvényhozás mégiscsak jól működik, ha az adóteher elviselhető, még mindig jöhet egy sértett véleményvezér, aki megírja: ostoba, aki pénzt ad szoftverért, könyvért, filmért vagy zenéért.