Balról jobbra

Pécsi @pollner Ferenc online újságírás (crossmedia) szakot népszerűsít mai csiripjében. Zsigeri szarkazmusomból indíttatva azt kérdeztem tőle, ott nem balról jobbra írnak (válasz lapzártáig nem érkezett)? De továbbgondolva is mitikusnak érzem külön online újságírószakot indítani. Nem az újságírás változott ugyanis, hanem a feltételei és a körülményei. Bezárhat az a médiaszak, ahol erre nem figyelmeztetik a hallgatókat.

 


Emlékszem a kilencvenes években mekkora felhajtás volt a hipertext körül. A szegedi egyetem irodalomelmélészei feldolgozták Esterházy Péter Fuharosok elbeszélését hipertextekkel. Egy CD-nyi, némi multimédiás elemet tartalmazó szövegtenger volt. Feltérképeztek minden jelölt és jelöletlen, vélt és valós idézetet, műveltségi, etnográfiai, történelmi és nyelvészeti utalást. A szavak aláhúzva sorakoztak rendre, aki kattintott, egy új ablakban olvashatta Kosztolányit, Pilinszkyt, Hamvast, Nietzschét és Schopenhauert. A Fuharosok mint szöveg valósággal eltűnt a kultúrtörténeti idézetek nyomasztó súlya alatt.
A bábeli könyvtár volt ez, ahol élethosszig bolyonghattunk a falak között az élet értelmét megfejtő könyvet keresve, sután és félvakon. Ahogy Borges írja, ebben a könyvtárban mindegy, hogy elolvassuk, vagy elpusztítjuk a könyveket, egyik sem jelent megoldást.
Távol áll tőlem, hogy a technikai újdonságait és lehetőségeit lebecsüljem, de az újságírás arról szól, hogy emberek írnak nyitott és érdeklődő embereknek arról, hogy ott és akkor mi jelenti az igazságosságot és a progressziót. Minden más csak közvetítő eszköz. Hiszen nem a fészbúknak, nem a csipogónak, nem az Iphone-nak írok, hanem az embernek, aki a vonal másik végén van. Kétségtelen, hogy a kommunikáció módja, eszközei finomodnak, ezzel sikeresebb, vagy épp még inkább kudarcra ítélt a hírközlés, a parallel struktúrák felépítésének próbálkozássorozata.
Tisztelem Pécsi Ferencet, tisztelem lelkesedését a civil és közösségi tartalmak iránt, minden erőfeszítését a nyitott társadalomért, de – Arisztotelész híres szállóigéjét ideráncigálva – még jobban tisztelem az igazságot. Nincs különbség, legfeljebb földrajzi távolságokban, hogy a szomszéd utcába megyek interjút kérni, vagy a szomszéd kontinensre a technikai vívmányai segítségével. Magam még mindig hitelesebbnek tartom az interperszonális anyaggyűjtést, de megértem, hogy a világ egyre kisebb, és ha kell, megoldható tízezer kilométeres találkozás is.
Az újságíró él-hal az információért, a pletykáért, bármilyen értesülésért. Hogy kávézás közben, a fodrásznál, a piacon, vagy a twitteren szerzi be, csak technikai különbség. A módszer, az elv, a cél ugyanaz. Hogy fotót készít, kézi kamerával felveszi, a twitterre kicsiripeli vagy tollal leírja, nem jelent drasztikus eltérést. Más médium, de mindig ugyanazért.
Írni kell, balról jobbra, sorról sorra, lehetőleg honoráriumért – megkeresni a híreket és azok gazdáit, kíváncsinak és nyitottnak lenni – ez az újságírás. Hogy az online vagy nyomtatott, szerintem csak technikai kérdés. 

Pécsi @pollner Ferenc online újságírás (crossmedia) szakot népszerűsít mai csiripjében. Zsigeri szarkazmusomból indíttatva azt kérdeztem tőle, ott nem balról jobbra írnak (válasz lapzártáig nem érkezett)? De továbbgondolva is mitikusnak érzem külön online újságírószakot indítani. Nem az újságírás változott ugyanis, hanem a feltételei és a körülményei. Bezárhat az a médiaszak, ahol erre nem figyelmeztetik a hallgatókat.
More comments here
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...