munka

Ez szart sem ér

Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér – Verrasztó Dávid szavai ezek, közvetlenül azután, hogy 400 méter vegyesen eddigi sportpályafutása legnagyobb sikerét érte el. A szövetség úgymond megütközve fogadta Verrasztó nyilatkozatát. Pedig nincs itt semmi kirívó – munkába járó milliók élik meg nap mint nap, hogy a teljesítménynek, a felkészültségnek, a hozzáértésnek ebben az országban nincs valódi sikere. Te például emlékszel, mikor dicsértek meg utoljára a munkahelyeden?

Lesz-e a vezetői összefoglalókból teljes élet?

A marxizmus azt tanítja, hogy az embert a munka emelte ki az állatvilágból. Ebből jön az is, hogy szerintük a legtöbb társadalmi zavart az szüli, hogy a munkás elidegenedett a munkájától. De milyen rálátása van a nagy egészre annak, aki egy irodában igen/nem gombot nyomva dönt beruházásokról távoli kontinensek távoli városaiban? Az a tőkés, amelyet ellenségnek emelt magának ez az ideológia, semmivel sem él teljesebb életet ma, mint a kizsákmányolt munkása. Az egyetlen alkatrészt tizenkét órában előállító munkás éppúgy elidegenedett munkája értelmétől, mint az, akinek egyetlen bólintására valahol, valamikor megteremtődik egy produktum.

Te mit dolgozol?

„És mit dolgozik?” – kérdi anyád, párod, barátod, távoli ismerősöd, ha egy új emberről esik szó. Ilyenkor mondani kell egy foglalkozást, egy jól körülírható tevékenységet, amellyel ez az ember havonta pénzt visz haza. „Az jó” – felelik, ha ez a címke megfelelő. Ha nem az, akkor a mormogás, a hümmögés, a fejcsóválás kerül elő.

Tartalom átvétel
More comments here