média

Olimpia 2012: az önazonosság hétpróbája

Merésznek tűnhet két nagyon különböző jelenséget, a londoni olimpiai bajnokokat és Sólyom László aszófői beszédét összemérni. Szerintem azonban van egy közös pontjuk, ez pedig az önazonosság. A medencében, páston, tatamin küzdő sportolók és a beszédére alaposan felkészült, pódiumon szónokló volt államfő egyformán önazonos. E két hiteles cselekvésre a magyar média – tisztelet a kevés kivételnek – a saját állapota szerint reagált. Jól mondja TGM az egykori köztársasági elnök beszédének recepciója kapcsán, a körkép lesújtó.

Mi történik másfél óra alatt?

A közösségi média épp olyan, amilyenek a felhasználói. Tarka, sokféle, pontos és szétszórt, mókás és komoly. Az online média pedig – mutatis mutandis Darvasi Laci mondatában – olyan, amilyen a legjobb és a legrosszabb cikke, illetve az impresszuma. A szombatról vasárnapra virradó éjszaka történt tragédia újságírói és intézményi kommunikátori tanulsága pedig az, hogy nincs idő a sebészeti pontosságra, a mondandó vég nélküli cizellálására. Minél hamarabb szólni kell.

Sok

Kezd számomra vészesen átláthatatlanná válni a közösségi oldalak kapcsolati rendszere, és mindazok tartalmak dzsungele, amelyet magukkal cipelnek. Pedig valódi érdeklődéssel, a kvázi szakirodalmakat elolvasva igyekeztem belépni ebbe a térbe, hozzátenni a magam tartalmait. Különösen azért furcsa ez, mert ami megszelídít magának, azt rendre túlzásba viszem. De ez már nekem is sok.

Tartalom átvétel
More comments here