Végletesen megosztja az online társadalmat egy ékszerüzlet facebookos alkalmazása. A szoftvert használók néhány gyors kattintás után megtudhatták az indián nevüket, és ezzel rajongóivá váltak egy vidéki ékszerüzlet oldalának. Az egyik tábor adathalászatot és spammelést reklamál, a másik zajos üzleti sikert ünnepel. Magam úgy vélem, nem adathalászat, nem egyértelműen spam az alkalmazás. Itt az (együgyű) tartalom ára volt a reklám elviselése, ám ez a reklám nem a tartalommal egy időben érkezik, és némileg aránytalan a tartalomhoz képest.

Ma az online felületeken egyszerre kell a lexikonszerkesztők hitelességet szerző állandóságának és a rádiós műsorvezetők efemer figyelemfelkeltésének valamennyi eszközét egyesíteni. Amellett, hogy ritkán megváltozó és megbízható információkat adunk közre, szükség van a napi aktualitásokra, a pillanatnak megfelelő, az itt és most érdekesre felelő tartalmakra is. A web egyre kevésbé menedzselhető sikeresen rutinból, régi újságírói vagy marketinges beidegződésekből. Ez egy állandóan változó, mindig megújuló, ám mégis az enciklopédiánál stabilabb információforrásként használt új felület.

Amikor az ember kezébe kapja – a jellemzően androidos – okostelefonját, nem bírja ki, hogy ne azt nyomogassa. Applikációk garmadát telepíti, regisztrál, bejelentkezik – elmondja a barátainak és a világnak, hogy éppen hol van, kivel van, mit néz, mit tesz, mivel foglalkozik. Ez a lelkesedés idővel alábbhagy. Rájön, hogy a telefon akkumulátora nem véges, ahogy a mobilnet is hamar elfogyhat. Kevés idővel később arra is rájön, nincs értelme ennyi közlésnek. Az önkifejezés csak akkor érdekes, ha van tartalma – hiszen őt is zavarják a bábeli káosz másoktól jövő zajai.