Közvélemény-kutatásban a hitéletet vizsgáló rész egyik opciója a „vallásos a maga módján” kategória. Hiszen mi az úristent felelne az, aki maga a keresztény kultúrkörben nőtt fel, megérintette a transzcendencia, szimpatizál a buddhizmussal, érdekli az iszlám is, de tételes egyházhoz nem tartozik? Mit feleljen, aki a szent írásokban megteremtett Buddhát és Jézust egyformán tartja az emberi kultúra legzseniálisabb karakterének (de nem különösebben érdekli őt a történeti egyházalapítók egyike sem)? Mi a válasz, ha életmódja teljesen világi, ateista, de hitélete gazdagabb, mint sok szájjal mondottan hívőé?

„»Gondolkodom« válaszolja Jancsika a mátraszentimrei iskola 6. osztályos tanulója, amikor arról kérdezik, hogy az Ágasvárról naponta megtett, több kilométeres, magányos erdei sétáján az iskola felé hogyhogy nem unatkozik. »Gondolkodom«, mondja. És rajzain a gazdag természet bölcs fái uralkodnak, eredményeiben az egészséges, ép lélek és szellem ragyog. Jancsikáé az idő és a tér. Nem tart a szokásostól, mert a különlegesség ő maga. Öntudatossága, természetes emberi tartása a kényszer fölé emeli, és elszakítja a hétköznapok egyformaságából. Képzettebb, mint sok diplomás. Jártasabb, mint sok szakember. Boldogabb, mint bármelyik menedzser. Még nincs karrierje, még nem az iskola- és intézményválasztások kötelezettségében és kilátásaiban mozog. De övé a jelen és az élet. A saját élete. Az erdő, amin naponta átvág, kétszer is, oda- és hazafelé: ő maga. Az iskola, a tisztás, ahová megérkezik, az maga a tudás.”