Barátomnak mesteremberre volt szüksége, beírta a szerinte megfelelő kulcsszót a Google-be, az első helyen kiadott találatot felhívta. Kijöttek, megcsinálták – drága volt. Semmilyen minőségi kifogás nem érheti a céget, korrekten számlát adtak a munkáról, de többe került, mint a piaci átlag. Ha ez sokszor előfordul, kialakulhat itthon a gyakorlat, hogy a találati oldalról csak lapozás után választunk. Lehet, hogy lesz olyan megrendelés, sorolj hátrébb engem a Google-ban, nem akarok drágának látszani.

Végletesen megosztja az online társadalmat egy ékszerüzlet facebookos alkalmazása. A szoftvert használók néhány gyors kattintás után megtudhatták az indián nevüket, és ezzel rajongóivá váltak egy vidéki ékszerüzlet oldalának. Az egyik tábor adathalászatot és spammelést reklamál, a másik zajos üzleti sikert ünnepel. Magam úgy vélem, nem adathalászat, nem egyértelműen spam az alkalmazás. Itt az (együgyű) tartalom ára volt a reklám elviselése, ám ez a reklám nem a tartalommal egy időben érkezik, és némileg aránytalan a tartalomhoz képest.

Apám azt mondta: ne politizálj! Egy hozzáértő, magabiztos mesteremberre mindig szükség van, de csak ha távol tartja magát a politikától. Nem engedte, hogy munkaközösségi tag legyek, lebeszélt, amikor be akartam lépni a rendszerváltó pártba, ürügyet talált, hogy otthon maradjak, amikor a kollégák tüntettek. Így aztán húsz éve minden reggel elmentem megtartani az óráimat, délben otthon ebédeltem, a délutánjaimat kivétel nélkül azzal töltöttem, hogy apámnak segítettem rendben tartani a házat. Ne politizálj – mondta, ha megpróbáltam szóba hozni valamilyen aktuális közéleti témát.

 Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
      hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
      mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
      a sovány levelek.

A kor egyik legjelentősebb véleményvezére, Petőfi Sándor már 1848 nyarán elítéli a nemzetgyűlést, ezt írja: „Megunta azt a szennyes pályát / A nemzet, melyen eddig ment, / Kiküzködé magát belőle, / S uj célt tüzött ki odafent, / S ti visszahurcoljátok őt a / Mocsárba, honnan már kiért. –”. Az elit és választott népének évszázados, feloldhatatlan ellentéte tétlenségre, bukásra kárhoztatja például a szoftverfejlesztőket is ma itthon.

Ma az online felületeken egyszerre kell a lexikonszerkesztők hitelességet szerző állandóságának és a rádiós műsorvezetők efemer figyelemfelkeltésének valamennyi eszközét egyesíteni. Amellett, hogy ritkán megváltozó és megbízható információkat adunk közre, szükség van a napi aktualitásokra, a pillanatnak megfelelő, az itt és most érdekesre felelő tartalmakra is. A web egyre kevésbé menedzselhető sikeresen rutinból, régi újságírói vagy marketinges beidegződésekből. Ez egy állandóan változó, mindig megújuló, ám mégis az enciklopédiánál stabilabb információforrásként használt új felület.

Mondják, hogy meghalt a print újság. Mondják, hogy közösségi oldalakon keresztül online híroldalakról tájékozódunk már ma is, és ez a jövőben még inkább így lesz (bár személy szerint nem temetném az ingyenes papírfelületeket). Mondják, hogy a figyelemfelhívás, a rövidség, a minél könnyebb befogadhatóság a döntő. A kattintásszám, meg a lájk, ez a fontos, nem a szöveg.

Azt mondja (Twitteren) a goldenblogos zsűrizés margóján Berényi Konrád, hogy egy nem rendszeresen frissülő blog tetszhalott. „Tolni kell a kontentot” – ez ugye @angelday jól ismert mottója. Nincs ebben persze semmi nóvum, a napilapok több mint száz éve már, hogy mindennap nyitólapi fényképes anyagokkal, vezércikkel, teleírt oldalakkal jelennek meg. A hírek világában minden rovat mindig teli van újdonságokkal. Nincs olyan lapszám, amelynek apróhirdetések vannak a címoldalán – ezzel utalva arra, hogy ma nem történt semmi.

•  Megbízol a Google által adott információkban?
•  A Google-t olyan szakértő vagy rajongó hozta létre, aki jól ismeri a témát, vagy esetleg a Google ennél felszínesebb?
•  Vannak a Google-ben ismételt tartalmak, átfedésben lévő vagy felesleges dolgok ugyanabban vagy hasonló témakörben, némileg eltérő kulcsszavakkal?

Azok a nagyon szélsőséges január–februári hidegek mérték pénztárcájára az első csapást. Egy ideig ide-odarakosgatta a sárga csekket, végül bement az önkormányzathoz segítségért. Akkor még sikerült mindent kifizetni. Aztán váratlanul tönkrement a cég, ahol dolgozott. Neki még szerencséje volt, egy belvárosi ruhaboltba épp eladót kerestek, elvállalta. Negyedannyiért dolgozott, mint addig. A lánya is befejezte az egyetemet, még azon nyáron kiment külföldre. Néha persze küldött haza egy kis pénzt.