A kuruc.info védelmében

| július 6th, 2012

Igen, nincs itt tévedés, szerintem ki kell állni azért, hogy minden vélemény, minden nézet szabadon megjelenhessen. Kivéve természetesen a közvetlenül és nyíltan erőszakra, vagy az államrend erőszakos megdöntésére bátorító hangokat (eklatáns példa: Lenin Politika és terror című könyve [amely sok közkönyvtárban még ma is szabadon elérhető]). Nincs különbség vélemény és vélemény között abban a tekintetben, hogy megmérettetheti-e magát a nyilvánosság előtt. Más kérdés, hogy egy közösségnek mire van igénye, mi az, amit befogad, támogat és mi az, amit egyértelműen elutasít. Ez a nehezebb rész.

A miniszterelnök azt kéri a kongresszusi képviselőktől, segítsenek kilőni a kurucinfos szervereit. Mintha ezzel gombnyomásra megszűnne a hazai antiszemitizmus és a gyűlölet. Mintha a társadalom varázsütésre megtisztulna, ha nem lenne fóruma a szélsőségesen jobboldali véleményeknek. Ez illúzió. Ha a homokba dugom a fejem, és akarattal kizárom életemből a szélsőséges hangokat, attól még a valóság nem változik. A struccpolitika csak alapos pofonokat képes kiosztani a széplelkeknek, de másra nem igazán jó. Egy darabig, míg otthonunkba el nem ér, persze ki lehet zárni az ordas valóságot. De sokkal jobb, ha hamarabb vesszük észre, és teszünk ellene.

Kurucinfos Ha vélemények erőszakos elhallgattatását gondolom járható útnak, akkor nem vagyok liberális, és aligha vagyok valóban demokrata. Mindenkinek egyformán jogában áll megmutatni magát az interneten önnön teljes jelentéktelenségében. Erről szól a hálózat. Én politikai jegyzeteket, te verseket, ő pedig képeket posztol a netre – mind az ötven, száz, vagy százezer olvasója számára. Akad, aki rasszista gondolatokat, gyűlöletet, megosztást, félelmet. Szíve joga. Ő is csak önmegvalósít, szánalmas létét leplezi, félelmeit, frusztrációit dolgozza fel. Jogában áll.

Sokszor leírtam már: itthon felelős kormányzással, színvonalas ellenzéki munkával és persze tettekkel tudtuk volna a szélsőséges gondolatokat marginalizálni. Ezek rendre elmaradnak. A kurucinfos nem ok, hanem következmény. Nem a kurucinfos radikalizálja az embereket, hanem a kilátástalanság, a pénztelenség, a sok országvesztő baszadék.

A kurucinfos egy tünet, amely segít felállítani az ország évtizedes betegségének diagnózisát. A bajokat itt mind megismerhetjük. Tenni is tudunk ellene: saját életünk példamutatásával, a megoldások közös keresésével, a progresszív politika támogatásával, tájékozottságunk pallérozásával.

Az elnémítás háborgó lelkünk megnyugtatásán kívül semmi másra nem megoldás. Minden szamizdat népszerűbb, mint a hivatalosan kiadható kiadványok. Sokan örültek, amikor 1990 után megszűntek a szókimondásuk miatt fontos, de minőségükben silány sajtótermékek. A silány ma már csak pusztán silány. Jó lenne, ha ez így is maradna.

A folyó is mindig változik?

| február 3rd, 2010

Azon tűnődöm, a radikális változás vajon forradalom-e? József Attila szerint csakis a proletárforradalom az, a többi zendülés, puccs, ribillió. Elolvastam a „Párt” választási programjának egy részét, az egyharmadát körülbelül, a többit átfutottam. Magyar jövő, elszámoltatás, idegenszívűség, államosítás, hazai termék védelme, erkölcs, fegyelem, rend. Milyen ismerős szavak ezek, nem?
more »