Mesélik, hogy a hetvenes években a német nagyvárosok polgármesterei még tömegközlekedési eszközön mentek be hivatalukba. Ilyenkor többen elismerően felemlegetik, hogy akkor volt személyes kapcsolat is a döntéshozó és a választó között, nemcsak a média jelentette a kapcsot. Hiszen a villamoson zötykölődve el lehetett mondani az ügyes-bajost a polgármesternek.

Orbán Viktor ellenőrizNépszerű, de úgy gondolom, nem túlzottan hatékony módja ez az ügyintézésnek. A polgármester, úgy vélem, beérve a hivatalba elmondta a személyi asszisztensének, amire még emlékezett az állampolgári panaszból, aki közvetítette ezt a téma felelősének. Ami a réven bejött, elveszett a vámon: szakember legyen a talpán, aki ennyi laikus közvetítő áttételén keresztül is megérti a problémát. Szerintem ha az ügyfél egyből az ügyintézőhöz, a (minden ma populáris kritika ellenére) szakemberhez fordult, a panasz megfelelőbben csatornázódott be a döntési mechanizmusba, és nagyobb eséllyel oldódott meg.

Orbán Viktor – minden protokollt félretéve – személyesen és kísérők nélkül toppant be a hajléktalanszállóra, hogy úgymond ellenőrizze, hogyan mennek a dolgok. Ez nyilván éppolyan korlátozottan hatékony (de a törődő, odafigyelő kormányfő képét erősítő) gesztus, mint a német polgármestereké. A hajléktalanszállónak van vezetője, akit egyfelől ellenőriz a fenntartó, másfelől a szakhatóságok. A szakhatóságokat felelős miniszter ellenőrzi, akit a kormányfő, a parlament és a nyilvánosság kérhet számon. Engem ez a protokoll jobban megnyugtat, mint kedves vezetőm kamerák előtt végzett hazug és fölösleges kontrollja.

Engem zavarna, ha a polgármester (akinek a teljes város gondjaival kell törődnie) időt szentelne az én kapubejáróm problémájára. A polgármesterem ideje értékes, s bár a saját szempontomból fontos, a város életében ez a kapubejáró huszadrangú kérdés. Én azt szeretném, ha a hivatal ügyintézője, akit érti a dolgát, szentelne megfelelő időt a kapubejáróm kérdésének, a jog és a szakma szabályai szerint megoldaná a problémámat.

Igen, tetszetős, népszerű, ha a kormányfő úgymond odafigyel a kisemberek gondjaira, ha megszemléli úgymond a társadalmat alulnézetből is, de ez a kontroll nem hatékony, csak érzelmekre hat, elsősorban a sajtónak, és nem a problémának szól.

Megint itt a régi probléma, a demagóg és a cizellált ellentéte. Minden jogszabály elvont – sok egyedi esetből hoz létre egy általános magatartásmintát. E szabályok koherenciája és persze időtállósága fontos például a befektetőnek, hogy megalapozza üzleti tervét. Ezt a jogbiztonságot használja ugródeszkának az ügyvéd is, amikor ügyfele hasznát próbálja meglelni a sorok között. De ezek az elvont fogalmak nem mondanak semmit az egyszeri állampolgárnak, aki nem ismeri azokat, és csak konfliktushelyzetben találkozik ezekkel. Jó jogszabály az, amely az érdekeimet szolgálja; amelyik szerint nincs igazam, az rossz.

more »

A cizellált és a demagóg

| október 17th, 2010

Hosszú, terjengős, idegen szavaktól hemzsegő esszék fejtik ki, mi a baj most Magyarországon. Akik szerint nincs semmi baj, azok persze végtelenül egyszerű, tetszetős, szép mondatokat hoznak létre: nemzeti együttműködés, könnyített adóbevallás, 16 százalék, egyszeri hozzájárulás azoktól, akiknek profitja van. A nemzeti oldal önjelölt jó tanulója ezért büszkén írhatja a mai agitpropkájában: senki sem csalódott, nincs ellenvélemény, semmi lemorzsolódás, egy a tábor, áll a zászló.

more »