Nem öröm sem Puzsér, sem a kurucinfos közönsége mellé állnom (újra), de a pürrhoszi győzelmet kísérő ováció arra ébreszt rá, hogy sokan alapvetően ellépnek azon demokratikus érték mellett, hogy a világhálón (és a vélemények piacán) mindenkinek joga van megmutatkoznia önnön teljes jelentéktelenségében. A vélemények, mint a szolgáltatások és a termékek, harcolnak a fogyasztók kegyéért, és ebben a harcban a kurucinfos egy nem túl jelentékeny, de törekvő résztvevő.  

A kurucinfos ugyanis egy weboldal. Nem kér tőlem kenyeret, nem hirdet mindenütt a világhálón, nem mászik bele a privát szférámba (nem küld adófizetők pénzén magánlevelet például). Az én döntésem, hogy behívom az URL-t, vagy nem. Több mint 70 ezren, akik rendelkeznek valós, vagy láthatóan hamis Facebook-profillal, be szokták hívni a kurucinfost. Mondok vadabbat, én is be szoktam hívni a kurucinfost. Aki tájékozódni akar, aki nem csak arra kíváncsi, hogy akikkel együtt óhajt tartózkodni, milyen kényesen kiválasztott és haladó nézeteket vallanak, annak érdemes kurucot olvasni (ugyanígy, kell Hírlapot, Nemzetet, Népszabit, Indexet, Origot, Blikket, Cinket, etc.).

Így tehát az oldal lájkolói közül nem mindegyik náci, fasiszta, nyilas, sőt, nem mindegyik automatikusan jobbikos (nota bene: még ha mind azok lennének, sem érv a betiltás mellett). Azt már inkább gondolom, hogy rendszerkritikus, a közélet, a kormány és az ellenzék teljesítményével elégedetlen, rosszkedvű emberek. Akik úgy vélik, hogy a szókimondó, a valós bajok vélt gyökerére határozottan rámutató lap végre leírja, amit egyébként a tudjukkik betiltanak.

A gyűlölet éppolyan emberi érzelem, mint a szeretet, sőt, valószínűleg gyűlölni sokkal könnyebb, mint annyi hátráltató tényező ellenére is szeretni embereket. A gyűlölet betiltása, a gyűlölet hatósági kezelése csak olaj a tűzre. Nem megszünteti, sőt még táplálja is hőfokát. Igaz, hogy egy szolgáltatás szabályzatát a résztvevőknek be kell tartani, és a Facebook határozottan kiáll a gyűlölet ellen. Ezzel csak az a baj, hogy egy ekkora rendszer esetén képtelenség valóban konzekvensnek lenni. A gyűlölet újra és újra megjelenik. Nem kezelhető adminisztratív eszközökkel.

Azt sem nehéz észrevenni, hogy a leghaladóbbnak, a magyar sajtó megújítójának ünnepelt új hírportál, a 444.hu és a kurucinfos egyazon módszerekkel (mondom újra: módszerekkel, de más tartalommal és céllal) szerkeszti oldalát. Nagyon kevés önálló anyag, mások tartalmainak szabad felhasználása, ezek eredeti, az iránynak megfelelő kommentálása (a faszkalap címke bátor és kiemelkedő használata például), az olvasók tartalmainak beemelése az oldalba. Emellett mind a kuruc, mind a 444 ír természetesen önálló szerkesztőségi anyagot is, amelyből azért látszik, a kurucos szerkesztés mellett a szerzők valóban újságírók az egyik oldalon, míg a másik oldalon gyakran ordít e tapasztalat hiánya.

A kurucinfos lekapcsolása, rajongói oldalának felszámolása nem számol fel semmit azokból az okokból, amely a rendszerkritikus, a kormánnyal és az ellenzékkel egyaránt elégedetlen emberek egyre dagadó csoportját létrehozták. Látszatcselekvés, tüneti kezelés, amely több kárt okoz, mint hasznot.

A kuruc.info védelmében

| július 6th, 2012

Igen, nincs itt tévedés, szerintem ki kell állni azért, hogy minden vélemény, minden nézet szabadon megjelenhessen. Kivéve természetesen a közvetlenül és nyíltan erőszakra, vagy az államrend erőszakos megdöntésére bátorító hangokat (eklatáns példa: Lenin Politika és terror című könyve [amely sok közkönyvtárban még ma is szabadon elérhető]). Nincs különbség vélemény és vélemény között abban a tekintetben, hogy megmérettetheti-e magát a nyilvánosság előtt. Más kérdés, hogy egy közösségnek mire van igénye, mi az, amit befogad, támogat és mi az, amit egyértelműen elutasít. Ez a nehezebb rész.

A miniszterelnök azt kéri a kongresszusi képviselőktől, segítsenek kilőni a kurucinfos szervereit. Mintha ezzel gombnyomásra megszűnne a hazai antiszemitizmus és a gyűlölet. Mintha a társadalom varázsütésre megtisztulna, ha nem lenne fóruma a szélsőségesen jobboldali véleményeknek. Ez illúzió. Ha a homokba dugom a fejem, és akarattal kizárom életemből a szélsőséges hangokat, attól még a valóság nem változik. A struccpolitika csak alapos pofonokat képes kiosztani a széplelkeknek, de másra nem igazán jó. Egy darabig, míg otthonunkba el nem ér, persze ki lehet zárni az ordas valóságot. De sokkal jobb, ha hamarabb vesszük észre, és teszünk ellene.

Kurucinfos Ha vélemények erőszakos elhallgattatását gondolom járható útnak, akkor nem vagyok liberális, és aligha vagyok valóban demokrata. Mindenkinek egyformán jogában áll megmutatni magát az interneten önnön teljes jelentéktelenségében. Erről szól a hálózat. Én politikai jegyzeteket, te verseket, ő pedig képeket posztol a netre – mind az ötven, száz, vagy százezer olvasója számára. Akad, aki rasszista gondolatokat, gyűlöletet, megosztást, félelmet. Szíve joga. Ő is csak önmegvalósít, szánalmas létét leplezi, félelmeit, frusztrációit dolgozza fel. Jogában áll.

Sokszor leírtam már: itthon felelős kormányzással, színvonalas ellenzéki munkával és persze tettekkel tudtuk volna a szélsőséges gondolatokat marginalizálni. Ezek rendre elmaradnak. A kurucinfos nem ok, hanem következmény. Nem a kurucinfos radikalizálja az embereket, hanem a kilátástalanság, a pénztelenség, a sok országvesztő baszadék.

A kurucinfos egy tünet, amely segít felállítani az ország évtizedes betegségének diagnózisát. A bajokat itt mind megismerhetjük. Tenni is tudunk ellene: saját életünk példamutatásával, a megoldások közös keresésével, a progresszív politika támogatásával, tájékozottságunk pallérozásával.

Az elnémítás háborgó lelkünk megnyugtatásán kívül semmi másra nem megoldás. Minden szamizdat népszerűbb, mint a hivatalosan kiadható kiadványok. Sokan örültek, amikor 1990 után megszűntek a szókimondásuk miatt fontos, de minőségükben silány sajtótermékek. A silány ma már csak pusztán silány. Jó lenne, ha ez így is maradna.

A rettegett kafkai helyzet

| március 10th, 2010

Karsai László történész, holokauszt-kutató úgy döntött, a honlapon válaszol a kurucinfos dossziéra, amely a beszédes holokamu címet viseli. Munkája a hitelesség számos jelét magán hordja, idéz, érvel, hangja ugyan néhol indulatos, de nem csúszik bele kínos kirohanásokba. Egy elvárható színvonalú, koherens szellemi termék. Ez kevéssé mondható el Perge Ottó válaszként tálalt munkájáról, amely sok ponton vált át személyeskedésbe, forrásai ködösek, bár nagyszerűen linkeltek (mind kurucinfos link), érvei elsiklanak a lényeg felett.
more »