Képzelt szózat a nemzethez

| november 16th, 2012

Elmondja Magyarország miniszterelnöke napjainkban a közszolgálati média által élőben közvetített tömegrendezvényen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország ma bajban van. Az állam nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. Nincs pénz egészségügyre, oktatásra, kultúrára, gazdaságfejlesztésre. Ám gondjaink nem csupán pénzügyi jellegűek. A képzett, tehetséges fiatalok tömegei távoznak külföldre. Közéletünket bizalmatlansággal, gyanakvással mérgeztük meg. Ellehetetlenítettük a párbeszédet, falnak állítottuk a szakmaiságot. A döntéshozó elit fényévekre került az ország valóságától, amelyet vezetnie kellene.

Képzelt miniszterelnök beszédAz elmúlt kettő, az elmúlt nyolc, de az elmúlt húsz esztendőben is lekötött bennünket az egymás elleni nemtelen, aljas, embertelenül öldöklő harc. Az ország erőforrásait jórészt pártjaink hátországára fordítottuk. Céget, médiát, szellemi holdudvart vásároltunk az adófizetők pénzéből. Eközben rendre elmaradtak a népszerűtlen intézkedések. Nem tettünk semmit a nagy elosztó rendszerekkel. Úgy tettünk, mintha hibátlan és fenntartható lenne az oktatás, az egészségügy, a szociális háló vagy az adórendszer. Pedig valamennyien tudtuk, ez nincs így. Öten–tízen beszéltük meg egymás között az emberek tömegét érintő intézkedéseinket, a parlamentet, a társadalmi szervezeteket, a minisztériumokat mindössze kulisszának használtuk. Szinte semmire nincs és nem is volt társadalmi felhatalmazásunk, mégis úgy tettünk, mintha zsebünkben lenne a bölcsek köve. Pedig leginkább mi voltunk pénzemberek zsebében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a gyakorlat nem folytatódhat tovább. Ezért teszek most ajánlatot valamennyi magyar pártnak, társadalmi szervezetnek, kamarának. Egy asztalhoz hívom őket a Parlamentbe, hogy együtt fektessünk le egy programot, amely a nemzet felemelkedését szolgálja. Tabuk nélkül, a politikai ellentéteinket félretéve, az elmúlt kettő, nyolc és húsz év gyakorlatát mellőzve, abból csak az értékeket megtartva alkossunk meg Magyarország új útját. Olyat, amelyet valamennyi politikai párt nemzeti minimumnak tart, olyat, amelyet kormányra kerülve folytatni tud, olyat, amely mindenkin egyaránt számon kérhető. Olyan programot, olyan magyar utat, amelyért felelősséget vállalunk valamennyien. Ebben a programban lehetnek – és fontos, hogy legyenek – liberális, konzervatív vagy épp baloldali hangsúlyok, csak egyes pártokra jellemző programelemek, apró eltérések, amelyek karakteressé formálhatják a mostani és a leendő kormányokat.

Ez az út, amely előttünk áll, nehéz lesz. Fájdalmas lemondásra, a gondoskodó állam szűkülésére, új adókra, nagyobb teherviselésre, kevesebb sport- és kulturális támogatásra kell számítani. A megszorítás egyaránt érinteni fog munkavállalót és munkaadót, a fiatalt és a nyugdíjast, a magán- és a közszférát, a magyart és a hazánkban alkotó, termelő, dolgozó külföldit is.

A rendszerváltó és az azt követő kormányok tévedtek. Az enyém is. Nem lehet egymást legyőzni, a politikai paletta másik oldalát elpusztítani. Hiszen a másik nélkül mi sem létezünk. Hiszen mindannyian kellünk ahhoz, hogy ez az ország újra élhető, újra sikeres és újra nagyszerű legyen.

Ehhez kérem ma az önök támogatását.

Kampánymuníció

| február 26th, 2010

A választási kampány részeként a HVG fontosnak érezte, hogy a vagyonnyilatkozatok alapján erősorrendet állítson fel a parlamenti képviselők között a tekintetben, hogy ki mennyit keres. Hálás a téma: több tucat lap fogja a jövő héten átvenni, végigterjed az országos és főleg a helyi médián. A mély undorral vegyített gyűlölet, amely a politikusokat övezi, újabb adagnyi öklendezéssel kerülhet napvilágra.

more »

Lecsupaszítás

| február 25th, 2010

Borges mondja, hogy a nyugat-európai szellemtörténet voltaképpen a két halhatatlan antik, Platón és Arisztotelész folyton vissza-visszatérő vitája. Végtelenül leegyszerűsítve ez az idealizmus és a materializmus eldönthetetlen és valójában mindig patthelyzettel záruló csatája (ó, Platón, a lovat látom, de a lóságot nem).

more »