Üres oldalak

| december 21st, 2010

Az egész pályás roham mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem: a csöndet. Valami nehéz, torokszorító tehetetlenséget. Alig több mint kétszáz honatya, pontosabban irányítóik szinte bármit megtehetnek. Erre is van felhatalmazásuk. Lehet természetesen tüntetni, performanszokat kitalálni az országházban, minden ellenkező híresztelés ellenére írni is lehet róla. Csak éppen minek? Hiábavaló.

more »

A csendes emigrációról ír elgondolkodtató sorokat Doransky a blogján. Felvetése tisztán üzleti jellegű, azokról a cégekről szól, amelyek bár itthon vannak, de a külföldi piacokon érvényesülnek, gondolkodásuk tisztán a protestáns eredetű üzleti kultúra srófjára jár. Ezek az emberek szeretik ezt az országot, a hegyeit és völgyeit, a levegőt, a hagyma és paprika itteni ízét, de barbárnak látják mindazokat a viszonyokat, amelyek a köz- és az üzleti életet uralják.

more »

Legyen csönd

| február 19th, 2010

Nem, nem akarok többé jelszavakat. Ígéreteket. Arcokra rajzolt péniszeket. A megszokott(?) gyalázkodást. A megszokhatatlan mellébeszélést. A fogadkozást. A kitartó brüsszelezést. Az újabb hazugságokat.

more »