Archive for the Polblog Category

„Személyes véleményem és a hatályos jogszabályok szerint sem elfogadható, ha Ságvári Endréről állami köznevelési intézmény van elnevezve, különös tekintettel a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének az utcanév-változtatások során Ságvári Endréről kialakított egyértelmű állásfoglalását követően” – írta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Szávay István jobbikos képviselő kérdésére válaszolva. A szegediek egy része most tiltakozik, másik része pedig egy csendőrgyilkos kommunista védőinek bélyegzi a tiltakozókat. Lehet igazságot tenni?

Egyesek szerint rengeteg szabályra szükség van. Már egy nap megtervezéséhez, vagy a békés együttéléshez, egy család, egy társasház, és különösen a társadalom működéséhez. De ugyanúgy divat azt is mondani, hogy ne legyenek egyáltalán szabályok. Hogy majd az emberek, a piac, vagy egy láthatatlan kéz elrendezi dolgainkat. Legyünk szabadok, mindent lehet, semmi sem ciki.

Az én személyes véleményem – amely korántsem olyan rendeletértékű, mint a velem egykorú Rétvári doktoré – szerint a szabályok igenis szükségesek, de csakis azokat lehet tényleg betartatni, amelyek széleskörű konszenzussal jöttek létre. Mindig kell időt hagyni arra, hogy az érintettek felkészüljenek a változásra. Az is lényeges szerintem, hogy nem lehet visszaható szabályokat létrehozni (ez mind elég evidens persze, de ma mégis beszélni kell róla).

Magam is egyetértek azzal a rendelettel, hogy aljas, rosszindulatú, pusztító, nemzetvesztő emberekről ne nevezzünk el ma Magyarországon intézményt, céget, szerkesztőséget, stb. Ha holnap valaki előállna, hogy iskoláját Adolf Hitlerről nevezné el, igenis legyen egy szabály, ami alapján azt mondhatjuk, hogy nem, ezt nem teheted. Azt sem bánom, ha ugyanez a hatóság azt mondja, bocs, az új iskolád már nem veheti fel Ságvári Endre nevét. Rendben.

Ám ha az ötvenes években Szegeden – mit ad Isten? – Ságvári Endréről neveztek el egy iskolát – az én személyes véleményem szerint –, annak már úgy kell maradnia ma is, holnap is. Akkor is, ha ma az a paradigmatikus vélemény(e Vona Gábor pártelnök-történésznek), hogy Ságvári Endre kommunista volt – így tehát a fönt említett pusztító, nemzetvesztő, stb. személy. Az iskola ezzel a névvel lett ismert, identitásának része, olyan közösségépítő elem, ami az átnevezés ellenére is évtizedekig fennmarad. Szerintem ez is rendben van így.

A történelem kozmetikázása, parfümillatúvá tétele, a nem túlságosan tetszetős részeinek verbális felszámolása sehová sem vezet, még ha rendeletekkel igyekszünk is megvalósítani. A nép, amely a Kárpát-medencében élt és él, egyetemlegesen felelős mindazért, ami vele történt és történik. A csendőrökért, a nyilasokért éppúgy, mint a megölt zsidókért és a lelőtt kommunista forradalmárokért. Ez a mi történelmünk. Ők a mi személyiségeink. A Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium pedig a mi iskolánk, szegedieké évtizedek óta. Elfogadni a múltat jóval egyszerűbb, mint szélmalomharcként fölösleges plasztikai műtétek sorát elvégezni rajta.

(Merem remélni, hogy egyszer lesz majd Doktor Rétvári Bence Gyakorló Gimnázium is, nagyon remek név lenne. Ahogy abban is bízom, később sem akarja majd senki megváltoztatni ezt a nevet).

Mitől extra a magyar profit?

| október 31st, 2014

Az extraprofit terminológiáját a marxizmus vezette be, ha jól értem, a marxista gondolkodók azt értik ez alatt, hogy a tőkés egy másik országban, ahol helyben elérhető a nyersanyag és olcsóbb a munkaerő, fekteti be a pénzét, így a hazainál magasabb hozamot ér el (ad notam: Made in China). Az extraprofit tehát a piaci verseny tökéletlenségéből fakad – ha az államnak van itt teendője, az csak annyi lehet, hogy piaci szabályozókat épít fel, hogy a versenyt minél kiegyenlítettebbé tegye.

ExtraprofitA honi közbeszédben ma az extraprofitnak szintén marxi (vagy távolabbra nyúlva Robin Hood-i) értelmezése kezd lenni: vegyünk el azoktól, akiknek látszólag sok pénzük van, hogy a költségvetés hatalmas lyukait befoltozzuk. Így fizet ma a távközlés vagy a bankszektor különadót. Mivel ezek a cégek elszámolni kötelesek folyó pénzügyeikkel a részvényeseiknek, ezért az állam által elvett pénzeket a fogyasztóktól beszedik (vö. „áthárítják”).

Van azonban még egy aspektusa az extraprofitnak, amelyről nem beszélünk. Beszélik, hogy egy cégnek úgymond tanulmányokat kell rendelnie az adott műhelytől. Valódi termék azonban nem jön létre, de a cég piaci előnyöket remélhet az üzlettől. Nem a tanulmányok, hanem az üzlet révén. De mondok közelebbi példát is: elviszem a kerékpárom a garázsműhelybe. Megnézik, mondanak egy árat. Másnap visszamegyek, kifizetem a mondott árat. A műszerész zsebreteszi a pénzt és végeztünk, vihetem a biciklit. Nem csilingel a pénztárgép, nincs ÁFA, nincs hivatalos bevétel. Borravalót adtam. Ha nem a garázsba, hanem egy neves kerékpárszalonba tolom be a bringát: nyugtát kapok a vásárlásomról – én befizetem az ÁFÁ-t, a kereskedő a bevétel után adót fizet. Neki nem jut extraprofit.

A törvényeket betartó piaci szereplő versenyhátrányba kerül. A munkadíjára nemcsak a rezsi kerül rá, hanem a közteherviselés is. A másik szereplő ezzel nem számol. Kiszámolta, hogy vállalkozása csak akkor marad talpon, ha csal. Az extraprofit arra szolgál, hogy életben maradjon.

Vannak piaci szegmensek, ahol köztudott, hogy csalás nélkül nem lehet életben maradni. Tudni kell, kinek mennyit kell visszaosztani ahhoz, hogy az adóhivatal és más ellenőrző szervek békén hagyjanak. Vagy köztudott, hogy a közterhek becsületes megfizetése után nem marad haszon – a vállalkozás csődbe megy.

Ezt a magyaros, évtizedek óta létező extraprofitot hitem szerint meg kell szüntetni. Igenis, adjon nyugtát egyformán mindenki. Hajthassa nyugodtan álomra a fejét minden becsületes kereskedő, és fogyasztóként lehessek én is nyugodt: nem károsítottam meg senkit a vásárlásommal.

Egyrészt ehhez az kell, hogy a vállalkozások terhei racionálisak, átláthatóak és előre tervezhetőek legyenek. Másrészt kell, hogy meg tudjam fizetni a szolgáltatások árát a közterhekkel együtt is. Mindkét kérés jelentősen befolyásolja az ország költségvetését. A tehetséges, az állampolgárok gyarapodását és boldogulását szolgáló kormányzásnak e kérdést kell mihamarabb megoldania. Lehetőleg nem kérdőívekkel.

Sok mindenben, de ebben bizonyos, hogy huszonötéves adóssága van az ország mindenkori vezetőinek.

Lenne egy kérdésem…

| június 3rd, 2014

– Jó napot kívánok, Gipsz Jakab vagyok, a [tetszőleges online vagy print napilap] munkatársa. Egy kérdésem lenne…

– Ki bízta meg magát ezzel?

– Senki. Tegnap azt olvastam, hogy…

– De ki adott magának felhatalmazást, hogy megkérdezze?

– Senki. Úgy gondoltam, hogy sokakat érint az a kérdés, hogy…

– Mióta gondolkodik maga, nemecsek? Ki engedte ezt meg?

– A munkámat végzem, amikor azt a kérdést kívánom…

– Szólt magának valaki, hogy buzgólkodjon?

– Nem, de…

– Aztán ki most a főszerkesztője annak a szennylapnak???