A bennünk rejlő jobbikos természetes dolog. Jólneveltségünk, kulturális örökségünk, toleranciánk születésük pillanatában legyőzi ezeket a zsigeri válaszokat egészen addig, míg nem bőszítenek fel bennünket a végletekig. A Jobbik a hazai politikai kereslet–kínálati piac egyik nagy nyertese, mert politikusaik felismerték, a finomkodás sutba hajítása voksokat eredményez. Ők a politikából szeretnének jól megélni a kubikolás, a levéltároskodás vagy a jogászkodás helyett, ehhez pedig kell a szavazat. A bőszült, az establishmentet egészében utáló állampolgár protestszavazata.
- Ez az én kormányom is 11 hozzászólás
- Válságkommunizmus 6 hozzászólás
- Ki marad a társadalom pöcegödrének felszínén? 6 hozzászólás
- A „multikulti” tényleg utálatos? 4 hozzászólás
- A homályos rossz érzésről 4 hozzászólás
Polblog
A bennünk rejlő jobbikosról
Bevalljuk, vagy sem, Magyarországon a második legnagyobb párt a Jobbik. Népszerű, mert egyszerű,...
Minden marad a régiben
Tisztelem konzervatív, jobboldali embertársaimat, mert úgy hiszem, nehéz életelvek vezérlik...
Schmittgráfia
Ami tény: dr. Schmitt Pál plagizált kisdoktorija megszerzése érdekében. Még így, ismeretlenül...
Esszészerű
Szavak és dolgok
Egy politikusnak mindössze szavai vannak. Szavai, amelyeket ráadásul jórészt a feledésnek...
Ámen?
Konzervatív észjárással és hittel olyan egyszerűnek látszik minden: ha férfi vagy, keress...
Például lengyelnek lenni
Twitteres arcképem sarkában a lengyel államfő, Kaczyński halála óta egy apró lengyel zászló...
Továbbiak
- Énblog
Mérsékelten Tisztelt AXA MANYUP!
„Tisztelt Uram, Önt egy semmirekellő, mihaszna, kártékony, tökelütött figurának tartom. Kérem, a továbbiakban ne keresse társaságomat, lakcímem, egyéb elérhetőségeim felejtse el, az Önnél lévő személyes dolgaimat semmisítse meg. Többé nem tartom a barátomnak. Beethoven.”
Tovább olvasom →
Mivel sorra írta ezeket a leveleket, így egyre rövidültek. „Tisztelt Uram, nem barátom többé, felejtsen el, Beethoven.” Tisztelt Uram, felejtsen el, Beethoven.” Végül már csak egyetlen, irtóztató erejű szót írt a papírra: „Beethoven”.
Ebben a szellemben írok én is Önöknek, mindössze egyetlen szót: SARNYAI.
Bízom benne, világos. - Énblog
Kimaradásom margójára
A mostani vezető számára egyértelműen kínos olyan helyet közpénzből életben tartani, ahol emberek filmeket néznek kedvük szerint, szabadon találkoznak, szóba állnak egymással (például meleg a családossal, zsidó a szerbbel, etc.), és neveznek kisszerű demagógokat, otromba marhákat, vagy épp igen-igen dörzsölt genyókat (melyik képviselőjüket linkeljem ide?) – n. b. elhamarkodottan és felületesen – fasisztáknak. Meg azt sem gondolom, hogy azok az emberek, akik eldöntik egy-egy ilyen intézmény további sorsát, ma értenének a szép szóból. A szép szó megértéséhez bizonyos kognitív képességek szükségesek, valamint nyitott, érdeklődő hozzáállás.
Tovább olvasom → - Énblog
A géemkázásról
Ebben a nagy jólétben, a pannon puma sokadik dübörgése idején mind több és több munkavállalónak akad második, harmadik állása. A rothadó–hanyatló, a keleti szelet nem ismerő kapitalizmusban a velejéig kizsákmányolt dolgozó a munkanap végén leteszi a lantot, és másnap reggelig kikapcsolódik, a családjával tölti idejét. Ennek ellenére sokadikán sem kell leszoknia a kenyérvásárlásról. Nálunk ez koránt sincs így, de elég valószínű, hogy lófő Széll Kálmán rehabilitálása után sem lesz jobb a helyzet. Számtalan kockázata van mind nemzetgazdasági, mind munkaadói oldalon [...]
Tovább olvasom → - Énblog
Vagyonnyilatkozat
A lemez egyik oldala Amióta a szakmában vagyok, azaz 13 éves korom óta, aligha költöttem pénzt bármire is. Sminkem a Hadevla Kft. biztosítja, frizurámról a Hádevla Bt. gondoskodik, műköröm okán pedig a Hedevla Zrt.-hez járok. A korszerű táplálkozás népszerűsítésért cserébe kapok élelmiszert a Hédevla Kft.-től, innivalómról a Hidevla Bt. biztosítja. Ha a ruhámról kérdezel, mind a Hídevla Kft.-n keresztül jut el hozzám, cipőimet viszont a Hodevla Bt. adja. Az elektronikai eszközöket a Hódevla Bt. adta nekem, internetet a Hödevla Zrt. [...]
Tovább olvasom → - Énblog Polblog
Valahol Európában…
Puskás, Bukarest – ó, bocsánat: Budapest, bájró (golyóstoll), nagyjából ezt tudja rólunk Európa. Ha tájékozottabb: Balaton, borvidékek, Liszt Ferenc, Teller Ede. Ha extra művelt: kocsi, Neumann János, Erdős Pál, Kertész Imre, Rubik Ernő. Most meg azt hallja a helyi hírekből, hogy Magyarország kis … hely, ahol … a sajtó szabadságát.
Tovább olvasom → - Énblog
Köszönöm a cenzúrát!
A Facebookon is jelen van az Európai Unió magyar elnökségének kampánya. Tegnap éppen elújságolta nekünk, hogy magyar ruhába öltözött a Manneken Pis Brüsszelben. Arról persze hallgatott, hogy valaki – sportteljesítménynek is beillően – egy ’censored’ táblával ékesítette a magyar huszárruhát – ki tudja, miért?
Tovább olvasom → - Énblog Polblog
Mit lehet tudni?
Az elmúlt napokat olyan helyen töltöttem, ahol – anyagi és érdeklődésbéli okok miatt – nincs net, a nyomtatott sajtót a bedobott ingyen újságok jelentik, valamint a három országos televízió közül választhat a honpolgár. A napi rutin része itt is természetesen a doboz esti nézése, kiemelkedően a híradóé. Férfias, emberi küzdelmekkel tarkított, de törekvő világ képe rajzolódik így ki.
Tovább olvasom → - Énblog Polblog
Üres oldalak
Az egész pályás roham mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem: a csöndet. Valami nehéz, torokszorító tehetetlenséget. Alig több mint kétszáz honatya, pontosabban irányítóik szinte bármit megtehetnek. Erre is van felhatalmazásuk. Lehet természetesen tüntetni, performanszokat kitalálni az országházban, minden ellenkező híresztelés ellenére írni is lehet róla. Csak éppen minek? Hiábavaló.
Tovább olvasom →