Néhány évtizede, de tőlünk délebbre még ma is, a kaláka jelentette a közösségi segítségnyújtás bevett formáját. Egy ház megépítése, egy komolyabb munka elvégzése során a baráti kör összegyűlt, egy pörkölt és néhány rekesz sör mellett megoldotta, amit az egyén egyedül aligha tudott volna.

A reggeli kávé melletti rutin részévé (vagy helyettesítőjévé) vált nálam a twitter, email, fészbúk hármas átfutása. Valahogy képben érzem magam, ha elolvasom azok reflexióját a világ ügyeire, akiket a mikroblogon követek, az e-mailek a feladatokat, munkákat, kéréseket hozzák, a fészbúkon pedig megtudhatom, kivel mi az aktuális helyzet.